Ezért most igazán kár...

Borult a papírforma, győzött hazai pályán a Veszprém. Jól kezdtük a mérkőzést, majd nagyon visszaestünk, átrobogott rajtunk a házigazda. Volt azonban visszaút, de az utolsó öt percből jobban jött ki az ellenfél. Ismét sokan kísérték el egy idegenbeli mérkőzésre a csapatot, a veszprémi csarnokban gyakorlatilag az érdiek csináltak meccshangulatot. Sok helyen van már az országban szurkolója csapatunknak, de ez alkalommal felvidéki szurkolók is érkeztek bíztatni a lányokat. Ugyanúgy nagyszerű védekezéssel kezdett a csapat, mint Vácott - a veszprémi támadások gyenge lövésekkel fejeződtek be - hét perc után 4-1-re vezettünk. A nyitott hazai falon könnyen találtak réseket az érdi támadók és a lendületes támadásszervezésünket se tudták megakadályozni a hazaiak. Így az érdi térfélen zajlott sokkal több ideig a játék, a gólokat viszont mi szereztük. Tíz percet követően, a mindkét oldalon jogosan megítélt kiállítások felhozták a hazai csapatot, negyed óra játékot követően egyetlen gólra zárkózott a Veszprém (7-8). Elez és Koren kezdtek jól nálunk, a másik oldalon Schatzl volt a legaktívabb. A tizenkilencedik percben egyenlített a házigazda, támadásban többet hibáztunk és védekezésben sem voltunk elég határozottak. Bognárt addig tépték, rángatták, amíg végre kaptunk róla egy kiállítást, de emberelőnyben sem sikerült góllal befejezni az akciót. Idegesen kézilabdáztunk, 7-4-es érdi vezetésről, 14-9-re fordított a Veszprém. Hét perc érdi gólcsend, eladott labdák, hazai gyorsindulások, régen látott hullámvölgy. Szabó Edina időt kért és 4:2-es védekezésre küldte ki a csapatot a félidő utolsó öt percére. Változás azonban nem ebben, hanem a támadásainkban volt, újra lőttünk gólokat. Az utolsó pillanatokban, annak kellett örülnünk, hogy Szekeres góljával feljöttünk 18-13-ra. A fordulás után, három perc gólnélkül rohanás, sok elhibázott lehetőség mindkét oldalon. A lélektanilag fontos első találatot a hazaiak szerezték a második félidőben, így már hatgólos volt a veszprémi előny. Az érdi közönség egyemberként szólította harcra a kedvenceket, ez volt a minimálisan elvárható a lányoktól, a tűz mindenesetre látszott a lányok arcán. Mentünk előre becsülettel, a közönség bíztatása talán sosem kellett még ennyire, 19-16-ra zárkóztunk a 37. percben. Mindkét együttes rontott egy büntetőt, három helyett ismét hattal ment az ellenfél, és már csak tizenhét perc volt hátra. Bognár játszott a legjobban támadásban, de hiába irányított jól és osztott jó labdákat. A második félidő kevés gólja ráadásul a hazaiknak kedvezett, a hibáink száma pedig az egész tavasszal látotthoz közelített. A játékrész közepén elindultunk, kapaszkodtunk az utolsó szalmaszálba - két perc alatt lőttünk három gólt, 22-19-nél kért Róth Kálmán időt. Emberhátrányban Oguntoye fogott két lövést, 22-20-nál egészültünk ki, ráadásul kiállították az ellenféltől Tóth Esztert, így előnybe kerültünk. A kapusok egymást múlták felül, Vígnek és Oguntoyenak sem lehetett gólt lőni. A büntetőket Wolf értékesítette, az 53. percben újra a győzelemben kezdhettünk reménykedni 22-21-nél. Hatalmasat javultunk védekezésben, ismét az érdi csapatot láttuk a pályán, de a befejezésekbe még mindig hibák csúsztak. A negyedik egyenlítési kísérletünkből született meg a 22. érdi gól, Vincze Melindát végre észrevették a társak a vonalon egy leindulás végén. Hat perces mini mérkőzés vette kezdetét a két bajnoki pontért. Planéta lövése megpattant és bepattant, újra a hazaiaknál volt az előny. Szabó Edina az utolsó érdi időkérést az 57. perc legvégén kérte ki, az egyenlítésért támadhattunk, de a kapufa kisegítette a hazaiakat. Szekeres gólja az utolsó percben túl későn jött, egygólos vereséget szenvedtünk. A csapat nagyon akart, az érdi szurkolók támogatása szenzációs volt, a végére azonban a szerencse is elhagyott minket. A második félidőben hat gólt kapva sem tudtunk pontot szerezni. Nem lesz könnyű dolgunk, a március végi utolsó két alapszakaszfordulóban kell biztosítanunk a felsőházi tagságunk, és a harmadik hely még mindig elérhető, igaz, most már bravúr kell hozzá.