Idegenben lőtt góllal ment tovább a francia csapat

Egy hajszál döntött, sajnos az ő javukra. Első igazán komoly ellenfelünkkel találkoztunk az EHF-kupában. A francia Metz elleni első mérkőzésen Budaörsön, a mérkőzést végig vezetve, hatalmas iramban nyertünk. Mindkét félidő utolsó pár percében két-két gólt hoztunk az ellenfelen, így összesen 37-31 arányban győztünk. Mivel a Gorodnichanka elleni párharc mindkét összecsapását hazai pályán játszhattuk, ez volt történetünk első nemzetközi kupameccse külföldön. Nagy meccsre és továbbjutásra készültek a franciák, a 4500 fős csarnokban minden szurkolót felszereltek a megfelelő hangulatkeltő eszközökkel. Ugyan a meccs prospektusában a reklámok mellett csak a játékosok felsorolására futotta és még ebben a kiadványban is Erdi Budapest néven emlegettek minket, minden néző kapott felfújható szurkolói rudat (tudják), meg ilyesmiket. A felvezető meccset egy negyedosztályú férfi találkozó jelentette - amelyen nagyon magabiztosan nyertek a sárga-kék hazaiak. Az első percekben az zajlott a pályán, amit a hazaiak szerettek volna, nem tudtuk megállítani a nagy lendülettel érkező franciákat. Ugyanúgy, ahogyan egy hete hazai pályán, 5 perc után ébredtünk 4-1-nél, és 5-5-nél egyenlítettünk, majd átvettük a vezetést. Janurik Kinga állt az érdi kapuban, működött a védekezésünk, ritkán talált rést francia játékos. Az elmúlt hét tapasztalatait felhasználva, jóval szorosabban őrizték Elezt, így viszont a beállósunk, Kisfaludy Anett kerülhetett újra és újra könnyen helyzetbe. Jó játékkal, magabiztosságunkkal elnémítottuk a több, mint 3000-es francia tömeget, csak az érdiek hangjától zengett a csarnok. Hazai játékost még csak véletlenül sem küldtek ki két percre az ellenféltől, látványos lökésekért is csak szabaddobások jártak. Sokáig 7-10-en állt az eredmény, összesítésben 9 gólos előnnyel mentünk. Nagyszerűen kézilabdáztunk, Rác Sándor pedig csak kereste a jó megoldást, de hiába forgatta a csapatát, sehogy sem találta. Elezt állították ki a 22. percben, emberelőnyben egy gólra felzárkózott a metzi csapat. Amit elterveztünk, megvalósítottuk - nem tudott átrohanni rajtunk az ellenfél, a legtöbb alkalommal remekül rendeződtünk vissza. A félidei döntetlen állással őriztük az otthon szerzett hat gól különbséget, és már csak harminc perc volt a párharcból. Ezen a mérkőzésen sokkal jobban működtek a védelmek mindkét oldalon, így az biztossá vált, hogy maximum 5 gólos vereség fér bele és jelent még továbbjutást. De szerencsére, ez szóba sem került, sokkal inkább úgy tűnt, hogy az lehet a kérdés, kettős győzelemmel sikerül e továbbjutnunk... Minden arra utalt, hogy a jól játszó érdi csapat magabiztosan juthat a legjobb 16 közé az EHF-kupában. Tizennyolc tizennyolcig fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a félidő közepén nekünk sikerült újítani. Elképesztően védekeztünk, és okosan támadtunk. Három zsinórban szerzett góllal, 18-21-re vezettünk - Kovács Anna átlövéseinél többször is szerencsénk volt és a kapusról pattantak be a labdák. Majd az utolsó 14 percben... Előbb Kisfaludy kiállítása után 2 perc alatt egyenlítettek a hazaiak, és nyolc perccel a vége előtt már 25-23-ra vezettek. A spanyol átlövő Ortega jött lendületbe, mi elszórtuk a labdákat, 4:2-es védekezésre váltott a francia csapat, amivel nem tudtunk mit kezdeni. A lendületbe jövő franciák rohamai ellenére volt tartásunk, Balog Beáta szerzett nagyon fontos gólokat, igyekeztünk tartani a labdákat és sokáig támadni. Jól sikerült ölni az időt, hiába jött Kovács Anna kiállítása, ezzel együtt is 5 perccel a vége előtt 26-25-re ment a Metz, sokkal jobban álltunk összesítésben. Az utolsó néhány percben viszont hatalmas feltámadást indított a hazai csapat, mi pedig nem bírtuk. Zsinórban öt gólt szerzett a Metz, amivel 31-25-nél már ők álltak továbbjutásra (először a meccsen), két perccel a vége előtt. Hiába volt esélyünk még az utolsó fél percben is - 32-26-nál eredménytelenül támadtunk, kapuralövésig sem jutott az utolsó akciónk. Hatalmas csatában, drámai módon estünk ki az EHF-kupából. Valós esélyünk volt az esélyesebbnek ítélt ellenfelet kiejteni. Koncentrálhatunk az ennél még fontosabb feladatokra, a Magyar Kupára és a bajnokságra. Az Európa Bajnokság miatt szünet következik, (válogatottjaink már holnap csatlakoznak a nemzeti csapathoz) év végén lesznek újra mérkőzéseink. Akkor viszont nagyon sűrű program kezdődik, a január ismét a mérkőzésekről szól majd. Hatalmas köszönet szurkolóinknak, akik nagyszerű hangulatot teremtettek és rengeteg energiát adtak a csapatnak a mai mérkőzésen is. Sajnos ez sem volt elég. Nagy szó, hogy idáig eljutottunk és túl vagyunk történetünk első nemzetközi kupaszereplésén, amiért köszönet illet nagyon sok embert, akik nélkül nem tarthatnánk itt. Mennünk kell tovább, építeni a csapatot, hogy ne tiszavirág életű felfuttatás legyen az érdi kézilabdázás sikertörténete, mint ahogy azt sok helyen máshol láttuk. Az csak egy dolog, hogy ide egyszer eljutottunk, azért kell küzdenünk, hogy rendszeres résztvevőivé váljunk a nemzetközi kupáknak és Európa meghatározó csapatai közé feljődjünk!