Németh Helga: A fejlődés folyamatos

Idén is egy hellyel előrébb lépett az NBI-ben a junior csapat, az NBII-t pedig megnyerték a fiatalok. Németh Helga szövetségi kapitányként is sikeres volt, de úgy érezte most máshol van a helye. Kezdjük a harmadosztállyal. Mikor Érdre érkeztél játékosként nem sikerült, most a juniorok megnyerték az NBII-es felnőtt bajnokságot... El is vártam a csapattól. Igaz nem kezdtünk jól ősszel, kikaptunk és döntetlent játszottunk hazai pályán. Sőt, ha úgy nézzük, nyolc forduló után három verességgel és egy döntetlennel álltunk. Azt gondoltuk, hogy a kettős terhelés közepette itt többen játéklehetőséget kaphatnak, de szezon közben vált egyre fontosabbá számunkra is az NBII. Ezt követően fokozatosan kapaszkodtunk felfelé a tabellán, de ugyanakkor épp az ősz volt az oka, hogy tavasszal számolgatnunk kellett és eredménykényszerrel játszottunk, mert bajnokságot akartunk nyerni. Tavasszal hibátlanul menetelt a csapat az NBII-ben és a kulcsfontosságú mérkőzéseket is magabiztosan, nagy különbséggel nyertétek. Ennyivel jobbak lettetek? Sokat számított, hogy felépültek a sérültjeink, érkeztek új játékosok és amikor véget értek, eldőltek a további bajnokságok, akkor kiegészültünk a Buzsáki-Kovács kettőssel. Így összességében ez a csapat ennyivel erősebb a mezőnynél, ahogy az eredmények is mutatták. Ez a bajnoki cím, akár NBI/B-s tagságot is jelenthet, szükség van rá? Ez nem csak rajtunk múlik, de mi megtettük a mi részünkről, amit kellett. Sokkal nagyobb kihívást jelentene a junior játékosainknak és komoly fejlődési, előrelépési lehetőséget biztosítana számukra. Az NBI küzdelmei mellett így a felnőttek között is egy erősebb, gyorsabb, az NBI-hez jobban hasonlító bajnokságban szerepelhetnénk. Az NBI-ben hetedik helyen zárt az ÉTV-Érdi VSE, elégedett vagy ezzel az eredménnyel? Ismét lehet kicsit keserű a szánk íze, mert a rájátszásban megmutattuk, hogy csapatként küzdve mire lehetünk képesek, ez azonban nem mindig volt jellemző ránk a szezon során. Ha viszont úgy nézem, ez volt a harmadik évünk az NBI-ben, sorozatban a kilencedik, nyolcadik, idén pedig a hetedik helyen végeztünk. Vagyis folyamatos a fejlődés, mégha nem is olyan látványos, mint a felnőtteknél. Viszont az eredmények is azt mutatják, hogy egyre közelebb vagyunk az élmezőnyhöz, hogy mást ne mondjak, tavasszal nagyszerű meccsen, két góllal kaptunk ki Győrben, a későbbi bajnok otthonában. Ráadásul ez a csapat nem is mindig tud együtt dolgozni... Vannak, akik kettős igazolással máshol is játszanak felnőttben, illetve Kovács Grétát jóformán csak mérkőzéseken láttam. Óriási terhelést kaptak ezek a gyerekek idén, Gréta is akkor tudott leginkább jó teljesítményt nyújtani és segíteni a csapatnak, amikor fejben is ott volt velünk a pályán. Nem meglepő módon, a szíved csücske a rólad elnevezett utánpótlásprogram, ami nagyon sikeres volt ebben a tanévben is... Valóban, közel ezer gyerek ismerkedhetett meg a kézilabda szépségeivel és próbálhatta ki magát a programban. Nagyon fontos ez a program számunkra, amely idén már a második és harmadik osztályosok számára is tanórán belüli foglalkozást biztosított azon intézményekben, ahol ezt mindkét évfolyamban vállalták. A program mindkét helyszínen siker, idén már egymással is megküzdöttek a legjobbak... Büszkék lehetünk arra, hogy a budaörsiek milyen ugrászszerű fejlődésre voltak képesek érdi segítséggel indulva. Sok tehetséges gyereket tudtak bevonni az egyesületi keretek közé, ezen Érden is érdemes elgondolkodni, hogy a programból kijövő, jövőre negyedikes gyerekek milyen formában folytathatják. Erre az ernyőklubok jelenthetnek ősztől megoldást, bár azt gondolom, hogy 10-11 évesen már el kell jutnia odáig a gyerekeknek, hogy aki tehetséges, egyesületi szinten folytassa. Sok minden történt veled ebben az egy évben, például szövetségi kapitányként is bemutatkoztál. Azt gondolom, hogy sikeresen debütáltam, sikerült eleget tennem Hajdú János megtisztelő felkérésének. Amíg játékos voltam, évtizedeken keresztül a kézilabda állt az első helyen, most viszont kijelenthető, hogy a család és az egészség már előrébb állnak nálam. Éppen ezek miatt nemrégiben lemondtam a szövetségi kapitánykodásról, nem tehetem meg, hogy júliustól másfél hónapon át távol legyek otthonról. Ha ez most ennyi volt, akkor így kellett lennie, meglátjuk a jövőben milyen lehetőségeim adódnak majd.