Oláhné Balog Tünde: Összességében elégedett vagyok

Sűrű szezonon van túl Oláhné Balog Tünde, hiszen tanári munkája mellett a serdülők edzőjeként és az ÉTV-Érdi VSE IV. játékosaként is voltak elfoglaltságai, miközben részt vett a Németh Helga Utánpótlás Programban oktatóként is. Nem volt véletlen, hogy az idén ő kapta meg az Érd Sport Díjat. Azt mondja, csapatai szerepelhettek volna jobban is, de minden lányra nagyon büszke, hiszen tavalyhoz képest sokat fejlődtek, ez pedig bizakodásra adhat okot a jövőre nézve. Kezdjük az 1997-1998-as korosztállyal. Úgy alakult a bajnokság, ahogy remélted? Idén feljutottunk a nyugati csoport felsőházába, ott azonban olyan csapatoktól kaptunk ki, amelyek végül az OSB elődöntőjét játszották. A Győr végül második, a Szombathely harmadik helyen végzett. A felsőházban elért harmadik hely nagyon szép teljesítmény, jövőre ebből lehet építkezni már elérve az ifjúsági korosztályt. Összeszokott, remek kis csapat, amelynek a technikai tudása adott, taktikailag jó úton haladunk, kondícióban viszont van még hova fejlődni. Továbbra is a felnőttcsapat irányvonalát követjük a felkészülésben: elsősorban törzserősítésben, a futógyorsaságban kell fejlődni. Az idén a tizedik helyen zárt az ifi csapat, jövőre remélem, meglehet ezzel az új ificsapattal célozni az 5-8. hely valamelyikét. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, hiszen a lányok többségével csak hetente kétszer tudtam együtt edzeni, voltak, akik az ifikkel, mások a juniorokkal is edzettek. Mit gondolsz az 1998-99-es korosztály eredményeiről? A ’98-asok az Erima-bajnokságban a negyedik helyet szerezték meg Pest Megyében, míg harmadikok lettek a régióban, az országos elődöntőben pedig az ötödik helyen végeztek. A Budapest-bajnokságban sajnos már az elején több, egy-két gólos, váratlan vereséget szenvedtünk az FTC, az Angyalföldi Sportiskola, az OKSI és a Spartacus ellen, ez pedig nyolc pont mínuszt jelentett. Szerettünk volna az első háromban végezni, így azonban erről le kellett mondanunk. Az alapszakaszban a hatodik helyen zártunk, az utolsó két meccs azonban ugyanazon a napon volt, a délutáni mérkőzésre pedig nem sikerült felpörögnie a lányoknak. Nem hibáztatom őket emiatt, hiszen egy felnőttnek is nehéz lenne egy nap kétszer százszázalékosan teljesíteni. Elindultunk a Batta-kupában is mind a két, tehát a ’98-as és a ’99-es csapattal. Előbbi az első, utóbbi a harmadik helyen végzett. Nem volt rossz döntés, de jövőre, a fejlődésük miatt, egy ennél erősebb kupában érdemesebb indulni. A ’99-es csapat a Pest megyei bajnokságban a harmadik helyen végzett, sokat fejlődtek a lányok, a Budapest-bajnokságban és a Batta-kupában is egy korosztállyal feljebb játszottak. Szerepelhettünk volna jobban, a lányok is mindent megtettek a sikerért, de mindenképp bíztató az, ahol tartanak a lányok tudásban. Örülök, hogy a csapat nagy része átlagosan 70-80 mérkőzést játszott, a serdülők még többet, átlagosan százat. Tapasztalatban, rutinszerzésben ez nagyon sokat jelent. Ha jól tudom, nem vagy elégedett a szenior, az Érdi VSE IV. csapat bajnoki ezüst és Velence-kupa bronzérmeivel. Miért nem? A Budapest-bajnokságban csupán egy ponttal maradtunk el a bajnok Gázművektől és a mai napig bosszant, hogy éppen ellenük, szinte a meccs elején kiállítottak. Talán más lett volna annak a találkozónak a vége… Tavaly a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban, idén megvan az ezüst, látszódik a fejlődés. A Velence kupa harmadik helye pedig, mivel már kétszer megnyertük azt a tornát, némiképp csalódás. Örültünk volna, ha harmadszorra is megnyerjük, már csak azért is, mert így végleg nálunk maradhatott volna a kupa. Nagyon örülök, hogy a klub vezetése lehetővé teszi nekünk nemcsak az edzéslehetőséget, hanem azt is, hogy részt vehetünk a bajnokságban, így remélem jövőre még jobb helyen zárunk! Bízom benne, példaértékű, hogy munka mellett, a mozgás, a sport öröméért a mai napig lejárunk a lányokkal. Remélem pozitív példát tudunk mutatni a gyerekeknek, akiket mi tanítunk kézilabdázni!