Lerohantuk ellenfelünket
2015. január 19. 17:41
Junior csapatunk remek első tíz percének köszönhetően 36:25-ös győzelmet aratott a DVSC-TVP-AQUATICUM csapata felett.
Remekül kezdte junior csapatunk a találkozót, hiszen Csőregi Bettina és Nick Viktória góljait követően még hétméteresből betalált ellenfelünk, de ezt hat érdi találat követett. Remekül védekeztünk, aminek köszönhetően labdákat szereztünk, és Takács Kitti indításgóljaival a 10. percben 8:1-re vezettünk. Győri Barbara hétméterest hárított, majd az első akciógóljukat szerezték meg a vendégek a 11. percben (8:2). Szabó Laura ellenben biztos kézzel értékesítette a hétmétereseket, míg Nick Viktória átlövésekből volt eredményes. A szünetbeli 22:11-es vezetésünket a második játékrész elején tovább tudtuk növelni. A 36. percben tizenhat találat volt az előnyünk (28:12). Ezt követően ellenfelünk ugyan közelebb tudott zárkózni, de a félidőben kialakult tizenegy gólos különbség a mérkőzés végére is megmaradt a két csapat között (36:25). Gratulálunk lányainknak!
2014. március 19. 10:12
Bár különböző korosztályokkal foglalkoznak, amikor csak lehet közösen is dolgozik Kisgergely Csilla és Kemény Andrea, akik a legkisebbek szakmai munkájáért felelnek.
Hogy is van ez nálatok, ki van kivel?
Kemény Andrea: Nálam vannak a 2000-2001 között született gyerekek, azaz a nagyobbak, hiszen Csilla a 2002-2007-os születésűekkel foglalkozik. Míg mi már 2-es méretű rendes kézilabdával edzünk és játszunk, addig a kisebbeknél változó a labda mérete és minősége - a legkisebbek szivacskézilabdáznak 8-9 éves korig, majd 9-10 éves kortól egy évet '0'-ás bőrlabdáznak, majd két évet egyes labdáznak, utána már női felnőtt méretű 2-es labdáznak.
Mégis a legtöbbször mindketten ott vagytok a meccseken?
Kisgergely Csilla: Igen, amikor tehetjük, akkor együtt megyünk a gyerekek versenyeire. Dolgoztam korábban azokkal a gyerekekkel, akik most Andihoz kerültek, úgyhogy nem vagyunk ismeretlenek egymás számára. A jövőre nézve mind a gyerekek, mind az edzők szempontjából hasznos, ha ismerik egymást!
Hogyan kell elképzelni ezekben a korosztályokban a versenyeztetést?
KA: Nem egyszerű. Teremhiány és költségcsökkentés, ez jellemző mindenütt. Éppen ezért a szövetség igyekszik egy játéknapra sok mérkőzést szervezni több csapattal, ami viszont nem csak óriási fizikai megterhelés a fiataloknak, fejben is rendkívűl fárasztó. Sajnos ebben a 'bajnokságban' nincs rendszeresség, ami a gyerekek szempontjából megítélésünk szerint nem szerencsés.
Hogyan alakultak az edzéslehetőségeitek, milyen változások történtek?
KCS: Sokat javultak a lehetőségek a Sportcsarnok megnyitásával. Felszabadult a Batthyány Tornacsarnok, így ettől az évtől kezdve az idősebbek heti négyszer teljes pályán tudnak edzeni. Nálam össze vannak vonva a korosztályok, két korcsoporttal együtt dolgozom egy edzés időben, így a minimum létszám minden alkalommal 32, ami nem könnyíti meg a dolgom. Kialakításra került a Sportcsarnokban keresztbe két pálya, így ott egy időben két párhuzamos edzést is lehet majd tartani, ez is növeli a lehetséges edzésszámot, a korosztályok szétszedését.
Akkor tehát létszámhiánnyal nem küzdötök?
KCS: Mivel a Batthyányban vannak az ezdések és az Sportiskola, sokan gondolták, hogy lejönnek 'mozogni' heti két-három alkalommal. Mi viszont nem tömegbázis kialakítására törekszünk ezeken a foglalkozásokon, hanem versenysportra készítünk fel.
Jó is, hogy említed a tömegbázist. A Suli Kézilabda Utánpótlás Programban rengetegen megismerkednek a környék fiataljai közül a kézilabda sportág alapjaival. Mit jelent ez rátok nézve, mennyire látható, hogy ezek a gyerekek bekapcsolódnak az edzésmunkába?
KA: Idén ez már jóval érezhetőbb volt. Akik tavaly harmadikosok voltak, és úgymond kiöregedtek a programból, számukra ez egy lehetőség volt a folytatásra. Persze sokan ezt iskolai keretek között, más sportág mellett csinálják, de vannak, akik ennek hatására megszeretik a kézilabdát és komolyabban kezdenek érdeklődni iránta.
Hogyan lehetne tovább lépni, felvenni a versenyt a legjobbakkal, akár már ezen korosztályoktól kezdődően?
KCS: Nálunk jellemzően a szülők hozzák-viszik még a gyereket az edzésekre, ami természetesen kötöttségekkel jár. Több edzésünk csak úgy lehetne, ha még szorosabban együtt tudnánk működni az oktatási intézményekkel, és ki tudnánk alakítani az antenna klub rendszert, ami az iskolákban saját 'fiók klubokat' jelentene, de ez szerepel is a klub hosszútávú elképzeléseiben, reméljük mielőbb fel tudjuk majd építeni.
Támogatóink
Médiapartnereink
