A maga harcát vívja, határozott céljai és elképzelései vannak Csák Krisztinának, az ÉTV-Érdi VSE junior kapusának. Hét éve játszik érdi utánpótlás csapatokban, úgy gondolja a következő idény lesz a legfontosabb karrierjében.
Adódik az első kérdés, miért éppen a kapuban?
Tizenkét évesen úgy hét éve még szélsőként kezdtem, csak nagyon zavart, hogy nem kapok labdát és feleslegesen álldogálok. No meg a futás és én sosem voltunk nagy barátságban, így nagyszerű megoldásnak tűnt beállni a kapuba. Aztán először elugráltam a labdák elől, mert féltem, de végülis ezzel volt könnyebb megbarátkoznom...
Régi motoros vagy, volt változás bőven körülötted az évek során...
Hát igen, anno még Szilágyi Andris hívott le az akkori ifibe, a klub egyetlen utánpótlás csapatába. Nem könnyű ez, óhatatlanul barátságok szövődnek közöttünk és valahogy mindig úgy esett, hogy azok távoztak év végén, akikkel a legjobban kijöttem. Riebel Zsófival kezdtem, ő volt az egyetlen, akitől elfogadtam, hogy Krisztikének hívott - sokat tanultam tőle. Azóta jöttek sokan, de így vagy úgy, én mégis itt vagyok...
Kívülről látva különös, egyedi kapcsolat van közted és édesapád között, mesélnél erről?
Hát igen, sokan kérdezik is. Nálunk ez úgy van leosztva, hogy Anyué a tanulás, Apué a sport része. Nagyon jól kijövünk, nagyon ismerjük egymást, egy nézéséből tudom mire gondol. Sokat segít nekem, mindig ott van velem és magáénak érzi az egészet.
Nem teljesen erre gondolok...
Rengeteg (hangos) kritikát kapok tőle és néha nem könnyű a vezetőedző, kapusedző, édesapám háromszögben cselekednem, és akkor még hol vagyok ebben én? De kívűlről máshogy látja a pályát, a helyzeteket és tudom, hogy mindig segíteni akar. Fontos számomra az ő elismerése, eddig életemben úgy ötször dícsért meg, szóval akkor tényleg úgy érezhettem, hogy jó voltam.
Mens sana in corpore sano sit, vagyis ép testben ép lélek. Honnan a latin szeretete?
Ez még a középiskolára vezethető vissza, a VMG-ben (Vörösmarty Mihály Gimnázium) Somfai István tanár úr szeretette meg velem a nyelvet. Nagy küzdelem volt, mert sokszor ütköztek az órák a mérkőzéseinkkel, szerencsére ő is elismerte és fontosnak tartotta a rendszeres sportolást, elengedett és szurkolt nekünk.
Ez olyannyira meghatározó az életedben, hogy ezen a pályán tanultál tovább. Hogy lehet ELTE egyetemi hallgatóként NBI-es kézilabdázó az ember?
Igen, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karára járok, pedagógiás vagyok és latin minoros, latin-történelem szakos tanárnak készülök. Sokan lemondtak rólam és azt gondolták, hogy úgyis abbahagyom majd a kézilabdát, nem lett igazuk. A délután, esti óráimon általában nem tudok részt venni, így nekem nehezebb a dolgom bizonyos szempontból és általában többet is várnak el tőlem.
Milyen volt ez az év, mennyire vagy elégedett a csapattal?
Az NBII-ben mindkét korosztályt megnyertük és ez nagyszerű. Viszont az NBI-ben a hetedik hellyel nem lehetünk elégedettek. Olyan csapatok végeztek előttünk, akár még a negyedik, ötödik helyen is, akik nem jobbak nálunk semmivel.
Bár már egyetemista vagy, van még egy éved juniorként...
Sorsdöntő egy év lesz! Bizonyítani fogok azoknak, akik nem hisznek bennem, akik már lemondtak rólam és legfőképpen saját magamnak. Ha az ember már az önmagával szemben felállított céljait, mércéit eléri, akkor mondhatni boldog ember. Ezért is dolgozok keményen, hogy a jövő évben perfekcionalistaként küzdjek, és védjek a pályán, nem csak magamért hanem a társaimért is! Csak az a fránya alapozás ne lenne...
