Mérkőzés beszámoló

Korosztály: 
Az első félidő sikerült jobban,megint négy góllal fordultunk. Támadásban elbizonytalanodtunk a szünet után, ezzel együtt sem jutott 30 gól fölé a Győr hazai pályán. A keddi MK negyeddöntőt követően, pénteken bajnokira utaztunk Győrbe, a bajnoki címvédő otthonába. Csupán három nap telt el, mégis több változást volt kénytelen végrehajtani a játékoskeretben Szabó Edina - Balog Beáta és Kovács Gréta nem voltak bevethetők, Buzsáki Nikolett került a keretbe. A TV közvetítés miatt a szokásos 6 órás időpontnál háromnegyed órával később kezdődött a találkozó. Mindkét csapat mezt váltott a keddihez képest, a hazaiak zöldben, mi narancssárgában kézilabdáztunk. Több poszton is cserélt Ambros Martín, a kapuban Herr kezdett, aki nem is játszott a kupameccsen, Görbicz irányította a hazaiakat, és a szélsőket is váltotta a spanyol mester. Egy perc alatt gyors gólváltással indult a mérkőzés, 5:1-es védekezéssel kezdtünk, Bognár volt előrébb a többiekenél. Több támadást is sikerült kivédekeznünk, az első öt percen így mindig nálunk volt egy góllal az előny. Nálunk Bognár, az ellenfélnél Görbicz kezdett nagyszerűen. Kovács Anna ma hamarabb szánta el magát első lövésére és szerezte meg gólját, amivel 10 perc után is döntetlen volt az állás. A védekezés-kapus összhang ezzel együtt sem állt össze, túl közel engedtük a győri lövőket, Lekicet és Görbiczet, Oguntoye tehetetlen volt. Szabó Edina időt is kért a tizenegyedik percben. Az első indulásgóllal először növelte kétgólosra előnyét az ETO. Heidi Lökét nem bírtuk tartani a féldiő közepén, rendre őt találták meg a társak, igaz egy alkalommal nagy ziccerét védte kapusunk. Elez, Wolf és Koren érkeztek támadásban az első negyed óra után, át is váltottuk a védekezést 4:2-re Vincze Melinda és Alja Koren léptek ki a szagatotton kívülre. Ekkor a szélsőit hozta ziccerbe a győri csapat, Elez rontott el két átlövést, 12-9-re vezetett a hazai csapat. Felkeményedett az ellenfél védekezése, többször passzívig támadtunk, lövőhelyzetbe is alig tudtunk kerülni. Húsz percet követően sort cserélt az ETO, sérülés után visszatért Rédei-Soós. A fiatal Sirián két ordító helyzetet is elhibázott beállós posztról, neki köszönhetően nem nőtt tovább a különbség. A 22. perctől megtorpantak a csapatok, amin az első érdi kiállítás sem változtatott. Már kiegészültünk mikor Kovacsics 14-10-re változtatta az állást, erre Szekeres rögtön válaszolt. Több gólt kaptunk, mint a kupában, de a különbség ugyanúgy négy gólos volt a szünetben. Mi kezdtünk a fordulás után, de a kapufa a hazaiakkal és a második félidőre kapuba beálló Haraldsen-nel volt. A 35. percben esett az első gól a 2. félidőben, ezt Lekic lőtte a rövid felsőbe, a következő támadásnál egy gyorsindítást követően máris tetemes hátrányba kerültünk 18-12-nél. Támadásban bizonytalanná és passzívvá váltunk, az első 9 percben nem lőttünk gólt, amivel eldőlt a meccs. Kovács Anna törte meg a gólcsendet, 19-13-ra módosítva az állást. Szabó Edina a 40. percben harmadik időkérését is elhasználta, mert szétesett egy picit a játékunk. A győri szélsők pontos ejtéseivel lett tíz gól a különbség 24-14-nél a 45. percben . A második félidő 18. percében még csak a harmadik gólunkat szerezte Elez, egy kapufáról kipattanó átlövést értékesített, aztán egy percre rá első érdi büntetőjét is belőtte. Szélről az 55. percben volt az első kísérletünk a mérkőzésen. A tízgólos különbséget nagyjából sikerült tartani, más felállással, jóval kisebb lendülettel játszott már a Győr. Az utolsó három percben élete első érdi felnőtt mérkőzésén lépett pályára Buzsáki Nikolett. Kedden jobban sikerült megszorítani a hazai csapatot, most a második félidőben kevés jó megoldást láttunk az érdiektől, sok hibával kézilabdáztunk. Jövő szombaton ismét fontos tétmérkőzés következik, hazai pályán fogadjuk a Siófokot, a két csapat párharca pedig mindig rangadó.
Korosztály: 
Sokáig szorosan tudtuk tartani az eredményt, de az utolsó hat gólt a hazai csapat szerezte. Nyitott védekezésünkkel megállítottuk a győri rohamokat, felnőttünk a feladathoz. Elbúcsúztunk a kupa küzdelmeitől, a Győr jutott az MK négyes döntőjébe. NBI-es csapatként, 2012-ben sikerült történetünk során először bajnoki elődöntőbe jutni, amivel kivívta a csapat a nemzetközi kupaindulás jogát. A Magyar Kupában viszont eddig még nem sikerült nagy sikereket elérni, az eddigi legjobb szereplést, a nyolc közé jutást idén sikerült megismételni, de a négyes döntőbe ezúttal is a címvédőn keresztül vezetett csak út. Nem túl nagy tempóban, kényelmesen indult a mérkőzés. Nem Lunde Haraldsen-en múlt, hogy a kilencedik percben még csak a második érdi gól született meg, a kaput sem találták el játékosaink. Előbb a Szekeres, Wolf, Kovács Anna belső hármassal próbálkozott Szabó Edina, majd Bognár és Elez is játékba szálltak. Az első negyedóra végén először indult le minket a hazai csapat, Szabó Edina rögtön időt is kért ezt követően 7-3-nál. Löke-ről szokásos módon állították ki védőinket, tisztelettudóan bántak a játékvezetők a bajnokkal. Vukcevicet nagyszerűen találtuk meg a falban, az ellentámadásból az első pillanatait a pályán töltő Amorim viszont nem sokat tétlenkedett, előbb Koren kapott sárgalapot, majd Vukcevicet állították ki róla, és még gólt is lőtt a brazil átlövő az akcióból. A védekezésünk emberhátrányban is működött, támadásban viszont távol tartott minket kapujától a hazai csapat, így csak gyenge lövések jutottak el a győri kapuig. A két kapus egyre inkább belemelegedett, Janurik Kinga több győri ziccert is fogott. Kiegészültünk és 4-2-es védekezésre váltottunk, Elez és Koren volt a többieknél feljebb, a szagatotton kívül. Öt perc győri góltalanság, hiába volt közben egy Ambros Martín időkérés. A 24. percben, érdi labdaszerzést követően jobbról végig tudott menni a labda egészen a balszélsőhöz, Balog Beáta volt a befejező ember. Még ugyanebben a percben, Kovács Anna első lövésére szánta el magát, 9-7-re megközelítettük az ETO-t. Megint az érdi góllövőt állították ki két percre, az előnyből két gólt szerzett a hazai csapat. Wolf ragyogóan tempózta ki a győri falat, a másik oldalon Görbicz egy lerohanás végén elegánsan helyezte el a labdát az érdi kapuban, ezzel lett 12-8. Bár a szünet utáni első támadásunkat elrontottuk, Koren és Kovács Anna lövésével 12-10-nél ismét két gólra jöttünk fel. Hamar visszaállt a félidei különbség, Lekic lőtt gólt, majd Szepesi indult a bal szélen. 14-10-ről, a 40. percig felváltva estek a találatok - sokkal inkább a támadásaira koncentrált mindkét csapat ebben az időszakban és a korábbiakhoz képest szinte potyogtak a gólok 19-15-ös állásig. Közben kétszer egymás után emberelőnyben játszottunk, Vukcevicet tüntette el a falban előbb Löke, majd Amorim. Amorim kiállításánál olyan lassan hozta fel a labdát középkezdéshez a Győr, hogy rögtön passzív játékot ítéltek, Kovacsics azonban nagy gólt lőtt messziről a hosszú felsőbe. A játékrész közepén, tíz perc alatt egyetlen Szepesi gól a hazaiaktól, közben többek között két Janurik által hárított Radicevic ziccer, Wolf lőtt passzából Kisfaludy Anett lőtt érdekes gólt, Koren célzott negyedszer is pontosan, Balog értékesítette a büntetők - ismét visszajöttünk a meccsbe 21-19-nél. Többször támadhattunk az egy gólra zárkózásért, de vagy a győri sáncon, vagy Lunde-n akadtunk fenn. A hazai vezetőedző pályára küldte Amorimot és Görbiczet, a Lekic-csel kiegészült győri trió döntötte el a találkozót. Amorim bombái, Lekic betörései és a Görbicz által értékesített hetesekkel megnyerte a meccset az ETO. Az utolsó tíz percben már mindent megfogott Lunde, nem csak a kötelezőket, a ziccereket is kivétel nélkül. A bajnokihoz képest (19-28) így egyetlen góllal jöttünk közelebb, mégis sokkal inkább szoros volt ez a mai mérkőzés. Láthatóan nagyon ügyelt a csapat a visszarendeződésre, a gyors indulások megakadályozására és ez jól működött. A nyitott védekezés is egyre inkább összeáll, az ellenfél beállósát, Löke-t négy gólon tartottuk. A kupa ezzel véget ért, a bajnokság pedig pénteken folytatódik, ugyanilyen felállásban. A mai nap tapasztalataival és fáradalmaival, remélhetőleg ezen az úton tovább haladva.
Korosztály: 
Végig vezetve, a végére nagy különbséggel nyertünk. Az első félidő még szoros volt, de győzelmünk egy pillanatig nem forgott veszélyben. Ezzel leszakítottuk a Kiskunhalast, ragadunk a Vácra. Hazai pályán jól ment tavasszal, húsz góllal vertük a Debrecent. Azonban ezt a formát nem sikerült Dunaújvárosba átmenteni, ott csak döntetlent értünk el. Egy pont választotta el a csapatokat a mérkőzés előtt, így a pozíciónk megtartásához feltétlenül pontot/pontokat kellett szereznünk! Nagy rohanással kezdődött a mérkőzés, a csapatok gyors játékra törekedett. A nézőknek tetszett, amit láttak - mindkét együttes szurkolótábora hangosan, dobokkal kísérve bíztatta övéit. Pontosabban fejeztük be a támadásainkat, Oguntoye jól kezdett a kapuban, tíz perc után vezettünk 6-2-re. Már az ötödik percben időt kért a vendég vezetőedző, de csak az említett tizedik perc után tudta rendezni védekezést a Halas. A játékvezetők kiszórták Elezt majd Szekerest egymás után kétszer, a félidő közepén megtorpantunk támadásban, nyolc perc alatt csak egy gólt szereztünk, felzárkóztak a vendégek 7-6-ra. Kovács Anna átmentette dunaújvárosi remek formáját az első félidőre, szórta a gólokat jobbátlövőnk. Csak Fauszt Éva vette fel vele a lépést, szünetig a vendéggólok több, mint felét ő lőtte. A 21. percben már újra négy gólos volt az érdi vezetés, a félidőig ez állandósult, felváltva estek a találatok, megérdemelten vonulhattunk 15-11-el a szünetre. A három-négygólos vezetésünk öt percig nem változott, majd három érdi góllal már 20-14-et mutatott az eredményjelző. Wolf és Bognár egyszerre a pályán és külön is jól mozgatták a társakat. Az utolsó negyed órára 24-18-al fordultunk, majd kettős emberelőnybe kerültünk. Lendülettel használtuk ki az előnyt, Szekeres duplájával és Balog hetesével lett tíz közte. Az ötvenegyedik percben Fauszt góljával lett 29-20, majd öt érdi gól következett, nyolc perc vendég gólcsend mellett. Az utolsó két percben, Fauszt két góllal kozmetikázta az eredményt, ezzel ő lett a mérkőzés legeredményesebb játékosa. A tabellán elfoglalt helyezések ma nem látszottak a pályán. Esélyesként, jobb játékerőnket érvényesítve, magabiztosan nyertünk. Kedden és pénteken a Győr vendégeként lépünk pályára, a Magyar Kupában és a bajnokságban.
Korosztály: 
Nagy küzdelem árán döntetlent értünk el idegenben. Négy góllal vezettünk az utolsó negyed óra kezdetén, majd ismét jött a holtpont. Az utolsó percben egyenlítettünk és mentettünk egy pontot. A januári mérkőzéseink eddig felemás képet mutattak, kikaptunk hazai pályán a Fehérvártól, majd nagyon simán megvertük a Debrecent. Viszont 2013-ban először léptünk pályára idegenben. A Dunaújváros az idényben már megmutatta, hogy bárkire veszélyes lehet otthon, a Ferencváros ellen értek el döntetlent. A mérkőzés ugyanúgy kezdődött, ahogy a Debrecen elleni hétközi találkozó. Hosszú támadásokkal, kevés jó megoldással. Labdavesztéseinket indításokkal bosszulta meg a hazai csapat, igaz nem jó százalékkal. A tizedik percben, két Kovács Anna góllal vezettünk először a mérkőzésen (4:3). A védekezésünk jól működött, felállt fal ellen sokáig csak Takács Dusmáta, az ellenfél beállósa tudott gólt lőni. A lövőkre kiértünk, sáncoltunk, vagy a kapus védett - szélről kísérletei sem nagyon voltak az újvárosiaknak, ezzel együtt is, a huszadik percben 10:9-nél a hazai csapatnál volt az előny. Sara Vukcevic-et az első félidő közepén Takács egy olyan szituációban könyökölte le, aminél a játékvezetők gólt ítéltek - a kőkemény montenegrói vissza sem tudott állni a mérkőzésen. Balog Beáta az indulások után magabiztosan lőtte ziccereit, Bognár Barbara betörésekből volt eredményes, Kovács Anna pedig nagy elánnal játszott. A 28. percben még döntetlen volt, de gyors egymásutánban szereztünk három gólt, először nőtt ekkorára a különbség, a szünetre azonban ebből csak kettőt sikerült megtartani. Szabó Edina a félidő kezdete után hamar időt kért, mert nem azt látta, amit a szünetben megbeszéltek és elképzeltek. Ennek hamar meg is lett az eredménye, Wolf befutásából adtuk el többször a játékot nagyszerűen. A védekezés is működött, több alkalommal is megállítottuk a Dunaújvárost, volt olyan támadásuk, amikor 3x is visszapattant, visszakerült hozzájuk a labda, mégsem tudtak gólt szerezni. A negyvenegyedik percben végre sikerült négy gólosra növelni az előnyünket. Ez azonban minket tett túlzottan elbizakodottá, felhoztuk, felépítettük a hazai reményeket, hét perc gólcsend után egyenlített Ferling. Hiába védekeztünk többször passzívig, hiába tudtuk, hogy ő fogja elvállalni, belőtte. És megint, aztán megint. Kovács Anna átlövéseivel a döntetlent tartottuk és az előny mindig nálunk volt. Egészen az 57. percig, amikor 3:2 után, 26:25-nél átvette a vezetést a hazai csapat. A lépéselőny az ellenfélnél volt, de Kovács Anna újra egyenlített, majd az utolsó két perc kezdetén kiállították a mezőny legjobbját. Bódi hetesét kivédte Gridnyeva, hiába támadtunk, nem voltunk eredményesek. A Dunaújváros viszont gólt szerzett fél perccel a vége előtt, amit Elez átlövése egalizált. Még rohant a hazai csapat, annyira, hogy pár másodperc akár indítani is maradt volna, de nem jutottunk el időben a hazai kapuig. Maradt a döntetlen. Megint egy fájó pontvesztés, az alapszakaszban már a harmadik. A felsőház nem lett messzebb, viszont a jó teljesítmény többektől várat magára. Fontos mérkőzés következik jövő szombaton hazai pályán, a Kiskunhalast fogadjuk négypontos meccsen.
Korosztály: 
A szezon legnagyobb arányú győzelmével indítottuk az alapszakasz második körét. Hazai pályán, magabiztosan győztük le a Debrecent a hétközi fordulóban. Már a félidőben nyolcgólos volt az érdi előny, amely a végére húszra duzzadt. Igazi csapatmunkával nyertünk, a pályára lépő mezőnyjátékosok kivétel nélkül gólokkal járultak hozzá a sikerhez. Győzelmünkkel újra a legjobb négy között vagyunk a tabellán. Csak pár nap volt regenerálódni és fejben helyre tenni a dolgokat, mert fájó vereséget követően kellett újra hazai pályán játszani. Szabó Edina négy helyen változtatott a kezdőcsapatot illetően, szélsőit és irányítóját is cserélte. A szurkolók az első öt percben jelezték, hogy többet várnak a csapattól. A csapat pedig vette a lapot (és az első akadályt). Igaz nem indult könnyen a mérkőzés, kettő-nullás vezetést követően, hat percig nem lőttünk gólt. A kilencedik percben így még csak 2-2 volt, de a mérkőzésen ekkor volt utoljára döntetlen az állás. Kristina Elez az első félidőben csak védekezett, de tette a dolgát és olykor igyekezett gyors támadásokat is szervezni. Oguntoye nagyszerűen kezdett az érdi kapuban, az első félidőben hét gólt kapott és bőven 50% feletti teljesítményt nyújtott. Szekeres Klára és Kovács Anna átlövéseivel 9-4-re vezettünk és a védekezésünk is nagyon jól működött. Nem volt megtorpanás a lendületünkben, szünetig nyolcgólosra növeltük az előnyünket. Fordulás után is az érdi akarat érvényesült, a különbség tovább nőtt, a 37. percben már 10 gól volt közte. A fiatal debreceniek egyre többször maradtak le védekezésnél, amiből kiállítások sora következett, kettős emberhátrányba is kerültek két alkalommal. Az egész csapat nagy akarattal küzdött és sokkal pontosabban kézilabdázott, mint szombaton. Elez hajszálpontos átlövéseivel megcsillogtatta kvalitásait, Koren jobbátlövőként sem vallott szégyent, Wolf pedig beállós poszton is megmutatta magát, hogy a mérkőzés elején orrba vágott és minden helyzetét értékesítő Vukcevic is szusszanhasson egy keveset. Az utolsó tíz perc kezdetén még csak 27-14-re vezettünk, de a második félidőben 4:2-es védekezés megzavarta a vendégeket, a végén pedig fel is adták a küzdelmet. Kiváló indításai után, megszerezte első NB1-es felnőtt gólját Kovács Gréta, a slusszpoént pedig Vincze Melinda tette a végére, utolsó pillanatokban szerzett találatával húsz gólos lett a különbség. Egy pillanatra meg szabad állni és lehet örülni. Nem azért, mert legyőztük a fiatal Debrecent. Azért, mert csapatként győztünk, és talán visszataláltunk a helyes útra. Így, csapatként esélyünk van bejutni az elődöntőbe, ahová még nagyon hosszú út vezet.
Korosztály: 
A félidei négygólos vezetésből, háromgólos vereség lett a vége. Az eleje ismét az ünneplésről szólt. Először léptünk parkettre hazai pályán a sikeres Európa Bajnokság után, így nem maradhatott el a válogatott játékosok üdvözlése. Természetesen az ellenfélre is gondoltunk, így Triscsuk Krisztina és a válogatott másodedzője Siti Bea is ajándékot kapott, ahogyan a mérkőzést helyszínen megtekintő szövetségi kapitány, Karl Erik Böhn is. Kristina Elez a horvát válogatottal szerepelt az EB-n, Sara Vukcevic aranyérmet nyert Montenegróval, Vincze Melinda és csapatkapitányunk, Szekeres Klára pedig bronzéremmel tértek haza Szerbiából. A mérkőzés aztán nagyszerűen indult, büntetőből szereztük meg a hétméterest. Majd három perc gólcsend, mi nem találtuk el a kaput, a fehérvári indítások pedig nem voltak elég pontosak, hogy gól születhessen belőlük. Csak az ötödik percben talált be büntetőből a vendég csapat (2-1). Vincze Melinda menetrendszerűen indult a balszélen, záporoztak a pontos labdák irányába és a befejezésekkel sem volt gond. Felállt fal ellen viszont egyik csapat sem találta a védekezések ellenszerét, szinte minden gól indulásból, az ellenfél hibájából született. Janurik Kinga jól kezdett az érdi kapuban, míg a mások oldalon Szikora az érdi kapufával volt jó barátságban. A kilencedik percben még 5-2-re vezettünk, de két pontos jobboldali indulással 5-4-re feljött az FKC. A harmadikat igaz kihagyta Azari, de büntetőt kapott és Vukcevic-et kiállították. Az egyenlítési kísérlet Gridnyevában akadt el. Hét-hétnél mégis utolért minket a Fehérvár, Emberovics akciógóljával. A tizenkilencedik percben, a mérkőzésen először kerültünk emberelőnybe, majd két perccel később újabb kiállítást ítéltek a vendégeknek - a négy perc alatt megléptünk 10-7-re. Kiegészült és felzárkózott azonban a Fehérvár, újra visszajöttek egyetlen gólra. Öt perccel a szünet előtt Vincze talált be, labdaszerzést követően Szekeres fejezte be az érdi akciót, majd még ugyanabban a percben újra Vincze Melinda lőtt gólt 13-9. A félidő hátralévő három percében nem esett újabb gól. Az első félidőben Alja Korennek nem volt kapura lövése, kaput eltaláló Eleznek sem, Szekeres és Vincze gördítették előre a csapatot. A védekezésekkel a második félidőben sem volt gond, a látványos támadójátékkal azonban mindkét együttes adós maradt. A fordulás utáni percekben hiába kerültünk több alkalommal is ziccerbe, Szikorába dobáltuk a lehetőségeinket. Közben Vukcevicet másodszor állították ki, hat percig azonban egyik csapat sem tudott gólt szerezni. Tizenhárom perces időszakot 4-3-ra nyert a Fehérvár, ezzel volt 16-13. Majd két elszórt labdával és Horváth Bernadett indulásgóllal előbb egyenlített, egy percre rá Zsigmond góljával először a meccsen vezetett a vendég csapat. Támadásban érthetetlenül elbizonytalanodtunk, szenvedtek a pályán lévők. Csak dadogott a labda, mindig volt egy faultoló ellenfél, egy oda érő sáncoló védő. 17-17-től, egészen 20-20-ig felváltva estek a gólok, a fehérvári vezetésre mindig volt válaszunk. Előbb Vukcevicet, majd a helyén játszó Wolfot (Kisfaludy Anett edzésen sérült meg, így nem tudta vaállalni a játékot - Vukcevic a mérkőzésen kapott a lábához, de sérülten is folytatta, Szabó Edina hívta le szusszanásnyi szünetet adva neki) találtuk meg a falban, aztán Elez talált be végre valahogyan. Az utolsó öt perc döntetlennél, vendég támadással kezdődött, a játékvezetők már passzív játékot jeleztek, amikor szélről gólt kaptunk. Szabó Edina hiába nyitotta meg a falat és védekeztetett 4:2-t, Tilinger átlövése a jobbalsóban kötött ki, amivel először volt kettő oda (20-22). Az utolsó előtti percben Vukcevic pörgetése átcsorgott Szikorán és reményt adott, amit előbb Triscsuk gólja, végül pedig Tilingeré vett el. Győzött a Fehérvár Érden. Megtörte rossz sorozatát és először tudta legyőzni az Érdet. Nem nyújtott extra teljesítményt a vendég csapat, nem játszott káprázatosan, ma azonban ez is elég volt a győzelemhez. Az első félidőben négygólos előnyt kidolgozó, majd a második félidőben önmagukat kereső érdiek ellen megérdemelten nyertek idegenben is. Az ősz így fájó vereséggel ért véget, tizenhárom pontunkkal lépéshátrányba kerültünk a felsőházért vívott harcban. Tavaszi megújulásra, kivirágzásra van szükség - még bőven a hóvirág-szezon előtt - szerdára.
Korosztály: 
Kétarcú mérkőzést játszottunk - a vége sima hazai győzelem. Szombaton máris kezdődik a januári program. A SportKlub Televízió kérésére, az eredetileg kiírt időpontnál negyed órával később kezdődhetett a mérkőzés - ha lehet, ez jót is tett, mert 18 órakor még hosszú sorok kígyóztak a pénztáraknál. Hosszú szünet után mehettek ismét kézilabdamérkőzésre a szurkolók, zsúfolásig telt az Elek Gyula Aréna. Jó hangulatban kezdődött a meccs előtti procedúra, a fővárosi zöld-fehérek az EB-n résztvevő játékosokat köszöntötték, köztük Kristina Elezt, az EB győztes Sara Vukcevicet, valamint két magyar válogatott játékosunkat - Szekeres Klára és Vincze Melinda, csokor mellett mezt is kaptak ajándékba. Az első percekben egyik csapat sem találta a védekezését, a mieink átlövésekkel vették be az ellenfél kapuját, a fradisták pedig mindig találtak rést és betörésekkel kerültek ziccerbe, míg a kapusok egyik oldalon sem kapták el igazán a fonalat - tény, nem volt könnyű dolguk. Potyogtak a gólok, még nyolc perc sem telt el 6-6-nál. Szélről nagyszerűen olvasta a lövéseket Janurik, tartottuk a döntetlen körüli állást. Elek Gábor előbb kapust cserélt, majd időt kért tíz percet követően, nem volt tehát elégedett a hazai vezetőedző. Kovács Anna rég látott jó formában kezdte az összecsapást, átlövésből, betörésből és közbelövésből is eredményes tudott lenni. Az időkérés után, először lett két gól különbség (10-8), de ebből egy perc alatt vissza is jöttünk x-re. Ráadásul Tomori ütött oda Kovács Annának, és emberelőnybe kerültünk a második negyed kezdetén. Az előnyt nagyszerűen kihasználva - 3-0-ra hozva a kétperces időszakot - 10-13-ra meglógtunk. Kitűnően kézilabdáztunk, a hazaiak kapkodtak és hibáztak többet ebben az időszakban. Második emberelőnyünkben már nem mentek ilyen flottul a dolgok, előbb elhibáztunk egy hetest, majd kiállították Korent. Szerencsére a másik oldalon ugyanúgy elrontották a büntetőt, nem tudott egyenlíteni a Fradi. Egy általunk belemenésnek gondolt esetnél Vukcevicet kiállították, így rövid ideig kettős emberhátrányban játszottunk. A hátrányt még átvészeltük, de éppen a visszatérő Vukcevic hagyott ki egy ziccert, 15-15-nél utolért minket a hazai csapat. A feljavuló Abramovichnak és az érdi hibáknak köszönhetően, a szünet előtti utolsó öt percben nagyott változott a játék képe és két gyorsindulással a szünetben először vezetett három góllal a hazai együttes. A csapatban feltétlenül érezhető volt az első félidőben a potenciál, hogy akár ponttal, vagy pontokkal távozzunk a Népligetből, rangadóhoz méltó első félidőt láthatott a szépszámú publikum. A hazaiak kezdtek a szünet után, góllal tudták befejezni az első támadásukat, máris négy volt a különbség. Négy eggyel kezdett a fordulás után a Fradi, előnyük így öt perc alatt 23-17-nél hat gólra nőtt. Egyik beállósunknak sem volt szerencséje a kapufával, ziccerek sorát rontottuk. Hiába jöttünk közelebb 23-19-nél, a lendületbe jövő és rendre jól induló Ferencváros a félidő közepén már 29-21-re vezetett. A második félidőben már nem láttuk azokat a nagyszerű taktikai húzásokat támadásban, a sokasodó technikai hibáinkat pedig gólokkal büntették, így alakult ki a jelentős különbség. Átjáróházzá vált a védelmünk, a teljesen átalakított, megfialatított Fradi is tovább növelte az előnyét, az ötvenedik percben rászámolt a közönség. Támadásban csak a beállós megjátszásával tudtunk helyzetet kialakítani, a büntetőket Wolf lőtte sikerrel. Az utolsó tíz perc így már tét nélkül, gyakorlással telhetett mindkét fél számára. Csapatunk ma megmutatta szebbik (igazi) arcát, az első félidőben jól játszottunk, bizonyítottuk mire lehetünk képesek. Aztán kijöttek a hibák is, amin dolgozni kell. Jobb csapat a fővárosi, akivel ma harminc (húsz) percig sikerült felvenni a harcot. Az bizonyos, hogy az első félidőben látottakkal elérhetőek céljaink, ehhez azonban ismét a tavalyihoz hasonló, kiváló tavaszi teljesítményre lesz szükség. Ha pedig minden a szánk íze szerint alakul, akkor az elődöntőben újra meg kell próbálni idegenben legyőzni a Ferencvárost.
Korosztály: 
Egy hajszál döntött, sajnos az ő javukra. Első igazán komoly ellenfelünkkel találkoztunk az EHF-kupában. A francia Metz elleni első mérkőzésen Budaörsön, a mérkőzést végig vezetve, hatalmas iramban nyertünk. Mindkét félidő utolsó pár percében két-két gólt hoztunk az ellenfelen, így összesen 37-31 arányban győztünk. Mivel a Gorodnichanka elleni párharc mindkét összecsapását hazai pályán játszhattuk, ez volt történetünk első nemzetközi kupameccse külföldön. Nagy meccsre és továbbjutásra készültek a franciák, a 4500 fős csarnokban minden szurkolót felszereltek a megfelelő hangulatkeltő eszközökkel. Ugyan a meccs prospektusában a reklámok mellett csak a játékosok felsorolására futotta és még ebben a kiadványban is Erdi Budapest néven emlegettek minket, minden néző kapott felfújható szurkolói rudat (tudják), meg ilyesmiket. A felvezető meccset egy negyedosztályú férfi találkozó jelentette - amelyen nagyon magabiztosan nyertek a sárga-kék hazaiak. Az első percekben az zajlott a pályán, amit a hazaiak szerettek volna, nem tudtuk megállítani a nagy lendülettel érkező franciákat. Ugyanúgy, ahogyan egy hete hazai pályán, 5 perc után ébredtünk 4-1-nél, és 5-5-nél egyenlítettünk, majd átvettük a vezetést. Janurik Kinga állt az érdi kapuban, működött a védekezésünk, ritkán talált rést francia játékos. Az elmúlt hét tapasztalatait felhasználva, jóval szorosabban őrizték Elezt, így viszont a beállósunk, Kisfaludy Anett kerülhetett újra és újra könnyen helyzetbe. Jó játékkal, magabiztosságunkkal elnémítottuk a több, mint 3000-es francia tömeget, csak az érdiek hangjától zengett a csarnok. Hazai játékost még csak véletlenül sem küldtek ki két percre az ellenféltől, látványos lökésekért is csak szabaddobások jártak. Sokáig 7-10-en állt az eredmény, összesítésben 9 gólos előnnyel mentünk. Nagyszerűen kézilabdáztunk, Rác Sándor pedig csak kereste a jó megoldást, de hiába forgatta a csapatát, sehogy sem találta. Elezt állították ki a 22. percben, emberelőnyben egy gólra felzárkózott a metzi csapat. Amit elterveztünk, megvalósítottuk - nem tudott átrohanni rajtunk az ellenfél, a legtöbb alkalommal remekül rendeződtünk vissza. A félidei döntetlen állással őriztük az otthon szerzett hat gól különbséget, és már csak harminc perc volt a párharcból. Ezen a mérkőzésen sokkal jobban működtek a védelmek mindkét oldalon, így az biztossá vált, hogy maximum 5 gólos vereség fér bele és jelent még továbbjutást. De szerencsére, ez szóba sem került, sokkal inkább úgy tűnt, hogy az lehet a kérdés, kettős győzelemmel sikerül e továbbjutnunk... Minden arra utalt, hogy a jól játszó érdi csapat magabiztosan juthat a legjobb 16 közé az EHF-kupában. Tizennyolc tizennyolcig fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a félidő közepén nekünk sikerült újítani. Elképesztően védekeztünk, és okosan támadtunk. Három zsinórban szerzett góllal, 18-21-re vezettünk - Kovács Anna átlövéseinél többször is szerencsénk volt és a kapusról pattantak be a labdák. Majd az utolsó 14 percben... Előbb Kisfaludy kiállítása után 2 perc alatt egyenlítettek a hazaiak, és nyolc perccel a vége előtt már 25-23-ra vezettek. A spanyol átlövő Ortega jött lendületbe, mi elszórtuk a labdákat, 4:2-es védekezésre váltott a francia csapat, amivel nem tudtunk mit kezdeni. A lendületbe jövő franciák rohamai ellenére volt tartásunk, Balog Beáta szerzett nagyon fontos gólokat, igyekeztünk tartani a labdákat és sokáig támadni. Jól sikerült ölni az időt, hiába jött Kovács Anna kiállítása, ezzel együtt is 5 perccel a vége előtt 26-25-re ment a Metz, sokkal jobban álltunk összesítésben. Az utolsó néhány percben viszont hatalmas feltámadást indított a hazai csapat, mi pedig nem bírtuk. Zsinórban öt gólt szerzett a Metz, amivel 31-25-nél már ők álltak továbbjutásra (először a meccsen), két perccel a vége előtt. Hiába volt esélyünk még az utolsó fél percben is - 32-26-nál eredménytelenül támadtunk, kapuralövésig sem jutott az utolsó akciónk. Hatalmas csatában, drámai módon estünk ki az EHF-kupából. Valós esélyünk volt az esélyesebbnek ítélt ellenfelet kiejteni. Koncentrálhatunk az ennél még fontosabb feladatokra, a Magyar Kupára és a bajnokságra. Az Európa Bajnokság miatt szünet következik, (válogatottjaink már holnap csatlakoznak a nemzeti csapathoz) év végén lesznek újra mérkőzéseink. Akkor viszont nagyon sűrű program kezdődik, a január ismét a mérkőzésekről szól majd. Hatalmas köszönet szurkolóinknak, akik nagyszerű hangulatot teremtettek és rengeteg energiát adtak a csapatnak a mai mérkőzésen is. Sajnos ez sem volt elég. Nagy szó, hogy idáig eljutottunk és túl vagyunk történetünk első nemzetközi kupaszereplésén, amiért köszönet illet nagyon sok embert, akik nélkül nem tarthatnánk itt. Mennünk kell tovább, építeni a csapatot, hogy ne tiszavirág életű felfuttatás legyen az érdi kézilabdázás sikertörténete, mint ahogy azt sok helyen máshol láttuk. Az csak egy dolog, hogy ide egyszer eljutottunk, azért kell küzdenünk, hogy rendszeres résztvevőivé váljunk a nemzetközi kupáknak és Európa meghatározó csapatai közé feljődjünk!
Korosztály: 
Hamar előnybe kerültünk, nagyobb is lehetett volna a különbség. Az decemberi Európa Bajnokság előtti utolsó bajnoki következett, 72 órával a budapesti mérkőzés után. Negyedik helyről vártuk a találkozót, a vendég Veszprém pedig közvetlenül mögöttünk állt 10 pontjával a forduló előtt. Az első tíz percben váltakozva estek a gólok, mindig a veszprémiek (győriek) vezettek és mindig egyenlítettünk. Így ment ez egészen 5-5-ig, mindkét csapat csak kereste a védekezését, amit szerencsére a mieink találtak meg hamarabb. Két vendég kiállítást kihasználva és nyolc gólnélküli percet produkálva 10-5-re meglógtunk. Kőkeményen védekeztünk, nehezen talált rést a Veszprém. Két perc alatt viszont két könnyű gólt lőttük, jött is Szabó Edina időkérése. Tizenhárom hétnél két kapufát is lőttünk, három perc gólcsendet három vendég gól követett. Mi is nyolc percig nem szereztünk gólt, ahogyan a félidő közepén az ellenfél, mi azonban csak három góllal fizettünk ezért,amivel lefelezték a különbséget a szünetre. Új igazolásaink, Koren és Elez, valamint Bognár sokat hozzátettek támadásban, de a Vukcevic, Kisfaludy, Szekeres vezette védelem is jeleskedett. Kapuban mindenki hozzátett, Gridnyeva hetest, Oguntoye ziccereket fogott. Jól kezdtünk a szünet után, egy hét perces időszakot 5-1-el abszolválva máris 19-12-t mutatott az eredményjelző. Mindkét csapat a másik játékára igyekezett szabni a védekezését, a Veszprém Elezzel és Wolffal szemben is fellépett védekezésben. Így nagyobb szerep hárult Kovács Annára és az üres befutásokra, valamint Kisfaludy Anett is többször helyzetbe kerülhetett. A félidő derekán három veszprémi kiállítást is ítéltek a játékvezetők, a vendégek azonban jó védekezésükkel elérték, hogy ne nőjön tovább a különbség, több két percet is 0-0-al vészeltek át. Az utolsó tíz perc így is hatgólos érdi vezetéssel kezdődött, Wolf hibátlanul értékesítette az érdi büntetőket. A vendégek egyre többször támadtak passzívig, Kovács Anna góljvaival pedig megnyertük a mérkőzést. Az utolsó három percet még nyolcgólos előnnyel kezdtük, utána azonban már csak vendég gól született, így a játék képénél kisebb vereséggel megúszták a fiatalok. Jó játékkal és győzelemmel feledtetük a Vác elleni vereséget, valamint egyértelműen jeleztük felsőházi részvételi szándékunk, amely eddig sem volt titok.
Korosztály: 
A szünetben és a második félidő elején még döntetlen is volt, aztán tíz gól is lett közte, kilenccel nyertünk. A pont nélküli újonc otthonába látogattunk, így győzelmi eséllyel és szándékkal léptünk pályára. Miközben már sokat jár a fejekben a Metz elleni párharc, a hazai mérkőzés és az utazás - két nagyon fontos találkozó várt még ránk az NB1-ben. Először idegenben, majd kedden a Veszprém következik. Kis túlzással ismerőssel könnyebb volt összetalálkozni, mint ismeretlen arccal és nem csak az érdi szurkolók voltak többségben (és jóval hangosabbak). Schneck Réka kezdett a hazai kapuban, szerencsére a mieinknek jött jobban, hogy ismerték a kapust. A kilencedik percben már négy góllal vezettünk 6-2-re, az első negyed óra végén pedig 4-9 volt az állás. Szekeres és Koren voltak a legaktívabbak támadásban, három-három góllal vették ki a részüket. Aztán 5-10 után, megtorpantunk. Érthetetlenül, hiszen könnyedén szereztünk gólokat, jó védekezéssel pedig tartottuk az ellenfelet. Majd ez a két dolog a félidő hátralévő részében megváltozott, a helyzeteinket elrontottuk, a védekezésünk pedig sok kivetnivalót hagyott maga után. Fundák néhányszor faképnél hagyta Vukcevicet, az elszórt labdáinkat pedig a szélsőik váltották gólra, amivel előbb 9-11-re jött fel a BSE. Majd emberelőnyben javítottunk és 10-14-re vezettünk öt perccel a szünet előtt. A félidőnek azonban még nagyon nem volt vége, előbb Kovács Annát, majd Szekeres Klárát állították ki, kettős emberelőnyben pedig egyenlítettek a budapestiek. A vezetést egyszer sem vette át a hazai csapat, a szünet előtt azonban ismét döntetlenre jöttek vissza 14-16-ról. Úgy kezdtünk a fordulás után (mikor végre lekapcsolták a zenét), ahogy esélyeshez méltón kellett. Két perc sem telt el és már 16-19-re vezettünk. Szabó Edina ahol csak tudott változtatott és mindenkinek játéklehetőséget adott, így szinte alig volt játékos, aki mindkét félidőben játszott. Így ennek a félidőnek sokkal inkább Kovács Anna, Kisfaludy Anett és Oguntoye Viktória voltak a főszereplői, kapusunk mellesleg a szintén jól védő Janurikot váltotta a szünetben. Rohanós, sok hibával tarkított játék folyt a pályán, a hazaiak egyre elkeseredettebben támadgattak a magas érdi fal árnyékában, egyre többször passzívig. Húsz húsznál ismét utolért minket a BSE, majd 20-21-nél négy percig nem született újabb gól. Az ész nélküli futkosásnak Kisfaludy Anett labdaszerzése és ziccere vetett véget, amikor még Petrovszkit is kiállították. Elez ismét az utolsó negyedórára aktivizálta magát remek átlövéseivel, hiába jött hazai időkérés Papp Györgytől, a negyvenkilencedik percben lőtt újra gólt a BSE, Tamás Kriszta találatával lett 21-25. Nyolc perccel a vége előtt már nyolc gólos volt az érdi előny, az utolsó három percben Török Petra góljánál pedig már kiszámolóst tarthattak az érdi vendégszurkolók. Arra még volt ereje a hazaiaknak, hogy tízen belülre hozzák csapatukat, magabiztosan győztünk. Kedden hazai pályán újabb komoly erőpróba következik. A forduló előtt még dobogós Veszprém érkezik hozzánk. Győzelmével csapatunk újra a felsőház tagja, a dobogó alsó fokára a váciak álltak fel átmenetileg.

Támogatóink