Mérkőzés beszámoló

Borult a papírforma, győzött hazai pályán a Veszprém. Jól kezdtük a mérkőzést, majd nagyon visszaestünk, átrobogott rajtunk a házigazda. Volt azonban visszaút, de az utolsó öt percből jobban jött ki az ellenfél. Ismét sokan kísérték el egy idegenbeli mérkőzésre a csapatot, a veszprémi csarnokban gyakorlatilag az érdiek csináltak meccshangulatot. Sok helyen van már az országban szurkolója csapatunknak, de ez alkalommal felvidéki szurkolók is érkeztek bíztatni a lányokat. Ugyanúgy nagyszerű védekezéssel kezdett a csapat, mint Vácott - a veszprémi támadások gyenge lövésekkel fejeződtek be - hét perc után 4-1-re vezettünk. A nyitott hazai falon könnyen találtak réseket az érdi támadók és a lendületes támadásszervezésünket se tudták megakadályozni a hazaiak. Így az érdi térfélen zajlott sokkal több ideig a játék, a gólokat viszont mi szereztük. Tíz percet követően, a mindkét oldalon jogosan megítélt kiállítások felhozták a hazai csapatot, negyed óra játékot követően egyetlen gólra zárkózott a Veszprém (7-8). Elez és Koren kezdtek jól nálunk, a másik oldalon Schatzl volt a legaktívabb. A tizenkilencedik percben egyenlített a házigazda, támadásban többet hibáztunk és védekezésben sem voltunk elég határozottak. Bognárt addig tépték, rángatták, amíg végre kaptunk róla egy kiállítást, de emberelőnyben sem sikerült góllal befejezni az akciót. Idegesen kézilabdáztunk, 7-4-es érdi vezetésről, 14-9-re fordított a Veszprém. Hét perc érdi gólcsend, eladott labdák, hazai gyorsindulások, régen látott hullámvölgy. Szabó Edina időt kért és 4:2-es védekezésre küldte ki a csapatot a félidő utolsó öt percére. Változás azonban nem ebben, hanem a támadásainkban volt, újra lőttünk gólokat. Az utolsó pillanatokban, annak kellett örülnünk, hogy Szekeres góljával feljöttünk 18-13-ra. A fordulás után, három perc gólnélkül rohanás, sok elhibázott lehetőség mindkét oldalon. A lélektanilag fontos első találatot a hazaiak szerezték a második félidőben, így már hatgólos volt a veszprémi előny. Az érdi közönség egyemberként szólította harcra a kedvenceket, ez volt a minimálisan elvárható a lányoktól, a tűz mindenesetre látszott a lányok arcán. Mentünk előre becsülettel, a közönség bíztatása talán sosem kellett még ennyire, 19-16-ra zárkóztunk a 37. percben. Mindkét együttes rontott egy büntetőt, három helyett ismét hattal ment az ellenfél, és már csak tizenhét perc volt hátra. Bognár játszott a legjobban támadásban, de hiába irányított jól és osztott jó labdákat. A második félidő kevés gólja ráadásul a hazaiknak kedvezett, a hibáink száma pedig az egész tavasszal látotthoz közelített. A játékrész közepén elindultunk, kapaszkodtunk az utolsó szalmaszálba - két perc alatt lőttünk három gólt, 22-19-nél kért Róth Kálmán időt. Emberhátrányban Oguntoye fogott két lövést, 22-20-nál egészültünk ki, ráadásul kiállították az ellenféltől Tóth Esztert, így előnybe kerültünk. A kapusok egymást múlták felül, Vígnek és Oguntoyenak sem lehetett gólt lőni. A büntetőket Wolf értékesítette, az 53. percben újra a győzelemben kezdhettünk reménykedni 22-21-nél. Hatalmasat javultunk védekezésben, ismét az érdi csapatot láttuk a pályán, de a befejezésekbe még mindig hibák csúsztak. A negyedik egyenlítési kísérletünkből született meg a 22. érdi gól, Vincze Melindát végre észrevették a társak a vonalon egy leindulás végén. Hat perces mini mérkőzés vette kezdetét a két bajnoki pontért. Planéta lövése megpattant és bepattant, újra a hazaiaknál volt az előny. Szabó Edina az utolsó érdi időkérést az 57. perc legvégén kérte ki, az egyenlítésért támadhattunk, de a kapufa kisegítette a hazaiakat. Szekeres gólja az utolsó percben túl későn jött, egygólos vereséget szenvedtünk. A csapat nagyon akart, az érdi szurkolók támogatása szenzációs volt, a végére azonban a szerencse is elhagyott minket. A második félidőben hat gólt kapva sem tudtunk pontot szerezni. Nem lesz könnyű dolgunk, a március végi utolsó két alapszakaszfordulóban kell biztosítanunk a felsőházi tagságunk, és a harmadik hely még mindig elérhető, igaz, most már bravúr kell hozzá.

Nagyszerű játékkal, idegenben is magabiztosan győztük le a nagy rivális Vácot. Az első negyed óra után elléptünk és végig meg tudtuk őrizni az előnyt. Jobbátlövőnk Kovács Anna kilencszer mattolta az ellenfelet. A győzelemmel megszilárdítottuk helyünket a dobogón és az egymás elleni mérleg is nekünk kedvez. Nagy várakozás előzte meg a forduló rangadóját, hiszen mind a házigazda Vác, mind az ÉTV-Érdi VSE egy célért küzd, az alapszakaszbeli harmadik hely megszerzéséért. Ősszel Érden egy góllal nyert a vendégcsapat, így az egymás elleni összevetésben is fontos volt, hogy visszavágjunk a váciaknak. A szurkolók is nagy meccsre készültek, már a mérkőzés előtti napokban forrtak az indulatok. Ennek megfelelően nagyszámú érdi publikum utazott Vácra, a hangulatra nem is lehetett panasz, mindkét tábort dícséret illeti, szóltak a dobok, zúgtak a dudák - minden ízében derbi volt a meccs. Szabó Edina komoly érdi védelmet dolgozott ki a váci rohamok megállítására, a hatodik percben tudott először gólt lőni a hazai csapat. A hetedik percben még a vezetést is átvette a házigazda Tápai góljával (2-1). Újra fordítottunk, az ezt követő tíz percben pedig felváltva estek a gólok. Pedig közben Vukcevicet kiállították a tizedik minutumban, de Koren emberhátrányból is nagyon pontosan célzott. Hét-hétről, előbb Elez gólja újra érdi előnyt jelentett, majd sokadszor támadhattunk a mérkőzésen, hogy kétgólosra növeljük az előnyt. Ez egy gyorsindulás után, Kovács góljával sikerült a 20. percben, majd ezt két Koren gól és egy újabb Kovács Anna találat fejelte meg, amivel 12-7-re vezettünk. A következő váci gól a 25. percben esett, Janurik olvasta a lövéseket. Védekezésünkről elég annyit elmondani, hogy nemcsak a válogatott átlövőt, Klivinyit tartottuk két gólon, de a hazai beállós, Mayer az első félidőben nem talált be az érdi kapuba (az egész meccsen egyszer). Wolf két remekbe szabott, tőle szokott közbelövéssel bosszantotta Triffát, aki nem sokat tett hozzá a váci kapuban. Vukcevicet véleményes szituációban másodszor küldték ki két percre a meccsen a félidő legvégén, de az emberhátránnyal együtt is ötgólos maradt az érdi előny, csak az utolsó pillanatokban zárkózott négyre a hazai csapat. Az első félidő kitűnő volt, a második egyenesen álomszerű. Ugyan Barján góllal kezdte a játékrészt, három gólra felzárkózott a Vác, erre négy góllal válaszoltunk, így a 35. percben 13-20-nál kért időt Gulyás István. Mindig volt valaki támadásban, aki megoldást jelentett. Elez kicentizte a felső sarkokat, Bognár kihagyhatatlan helyzetbe hozta a beállóst, vagy ő maga fejezte be az akciót. Védekezést váltott a váci csapat, 5-1-es nyitott formációt alkalmaztak, a megnyitott falban pedig könnyen talált réseket az érdi támadószekció. Állandósult a hétgólos előny, a félidő közepén 18-25-re vezettünk. Csak minimálisan, két gólos felzárkózási kísérletet engedélyeztünk, 20-25-nél Szádvári kapufára ejtett, a fordulás után Kovács Anna lőtt újabb fontos gólt. Több fordulat pedig már nem volt a meccsben, Oguntoye demoralizálta a váci szélsőket. Egyre kevesebb idő volt hátra, a különbség pedig nem csökkent. Az utolsó négy perc 26-31-nél kezdődött, majd három percig nem született újabb gól egyik oldalon sem. Az 59. percben Elez találatát már felállva ünnepelte az érdi közönség, a narancssárga mezesektől volt hangos a váci csarnok. Folytatódik az érdi tündérmese... egy nagy ellenfelet múltunk felül, ráadásul idegenben. Ez a győzelem is fontos két pontot ér a tabellán, de mentálisan rengeteget segíthet, hogy a hátralévő fordulókban élni tudjunk az eséllyel, amiért ezen a mérkőzésen megdolgoztunk. Az eséllyel, ami a dobogóra vezet és amihez egy lépéssel közelebb kerültünk. Az érdi szurkolók nem csak az érdi csapatot, a magyar kézilabda egészét szívükön viselik, ezért a váci mérkőzésre gyűjtést szerveztek, a héten kiderült váci KEK utazási költségek enyhítésére.

Végig fölényben kézilabdáztunk, magabiztosan nyertünk. A második félidőben örömkézilabdát játszottunk, szétfutottuk a vendégeket. Pontszámban beértük az egy meccsel kevesebbet játszó váciakat. Hazai pályán jól kezdtük a tavaszt, a Debrecent húsz, a Kiskunhalast tizenkét góllal sikerült legyőznünk. A két győri vereség után, újra győznünk kellett a Batthyányban. Már az első percekben 4:2-es védekezéssel kezdett Szabó Edina, Koren és Elez védekezett a többiek előtt. Jobbszélről hibátlanul célzott szlovén légiósunk, ő és Kovács Anna lőtték góljainkat. A kapufa a vendégekkel volt, több lövésünk is kijött a lécről. Éppen ez és Kiss Éva védései tartották ideig-óráig szorosan a mérkőzést, a 11. percben 6-5-re vezettünk. A félidő közepén Vukcevic és Vincze felváltva lőtték a góljaink az indítások után, megléptünk 11-6-ra. A mérkőzés egyetlen emberelőnyét kihasználva hétgólosra növeltük az előnyünk a 21. percre, majd érdi időkérés után, három siófoki gól következett. A halvány felzárkózási kísérletet Balog hétméterese csillapította. Öt góllal fordultunk. Elez a második félidőben támadó szándékkal lépett pályára, aminek már a második percben gól lett az eredménye. Jó védekezéssel, egyre pontosabb befejezésekkel növelni tudtuk az előnyt. A 45. percben Kisfaludy Anett gyorsindulás gólja már a 26-16-ot jelentette. A vendégek egyre kevesebb hittel és önbizalommal, szurkolóik támogatása nélkül kézilabdáztak, míg az érdi publikum egyre jobban szórakozott. Minden megoldás bejött, Oguntoye védései után záporoztak az indítások. A keret minden tagja pályára léphetett, az utolsó 10 percben két junior korú játékosunk, Kovács Gréta és Buzsáki Nikolett egyszerre voltak pályán. Az utolsó két perc már nem hozott gólt, ez alkalommal 15 góllal nyertünk hazai pályán. Hat forduló maradt az alapszakaszból. Következő állomás a Békéscsaba ellen, ismét hazai pályán, jövő szombaton. Aztán rövid szünet után, a tavaszi legfontosabb, a váci vendégszereplésünk lesz terítéken.

Sokáig szorosan tudtuk tartani az eredményt, de az utolsó hat gólt a hazai csapat szerezte. Nyitott védekezésünkkel megállítottuk a győri rohamokat, felnőttünk a feladathoz. Elbúcsúztunk a kupa küzdelmeitől, a Győr jutott az MK négyes döntőjébe. NBI-es csapatként, 2012-ben sikerült történetünk során először bajnoki elődöntőbe jutni, amivel kivívta a csapat a nemzetközi kupaindulás jogát. A Magyar Kupában viszont eddig még nem sikerült nagy sikereket elérni, az eddigi legjobb szereplést, a nyolc közé jutást idén sikerült megismételni, de a négyes döntőbe ezúttal is a címvédőn keresztül vezetett csak út. Nem túl nagy tempóban, kényelmesen indult a mérkőzés. Nem Lunde Haraldsen-en múlt, hogy a kilencedik percben még csak a második érdi gól született meg, a kaput sem találták el játékosaink. Előbb a Szekeres, Wolf, Kovács Anna belső hármassal próbálkozott Szabó Edina, majd Bognár és Elez is játékba szálltak. Az első negyedóra végén először indult le minket a hazai csapat, Szabó Edina rögtön időt is kért ezt követően 7-3-nál. Löke-ről szokásos módon állították ki védőinket, tisztelettudóan bántak a játékvezetők a bajnokkal. Vukcevicet nagyszerűen találtuk meg a falban, az ellentámadásból az első pillanatait a pályán töltő Amorim viszont nem sokat tétlenkedett, előbb Koren kapott sárgalapot, majd Vukcevicet állították ki róla, és még gólt is lőtt a brazil átlövő az akcióból. A védekezésünk emberhátrányban is működött, támadásban viszont távol tartott minket kapujától a hazai csapat, így csak gyenge lövések jutottak el a győri kapuig. A két kapus egyre inkább belemelegedett, Janurik Kinga több győri ziccert is fogott. Kiegészültünk és 4-2-es védekezésre váltottunk, Elez és Koren volt a többieknél feljebb, a szagatotton kívül. Öt perc győri góltalanság, hiába volt közben egy Ambros Martín időkérés. A 24. percben, érdi labdaszerzést követően jobbról végig tudott menni a labda egészen a balszélsőhöz, Balog Beáta volt a befejező ember. Még ugyanebben a percben, Kovács Anna első lövésére szánta el magát, 9-7-re megközelítettük az ETO-t. Megint az érdi góllövőt állították ki két percre, az előnyből két gólt szerzett a hazai csapat. Wolf ragyogóan tempózta ki a győri falat, a másik oldalon Görbicz egy lerohanás végén elegánsan helyezte el a labdát az érdi kapuban, ezzel lett 12-8. Bár a szünet utáni első támadásunkat elrontottuk, Koren és Kovács Anna lövésével 12-10-nél ismét két gólra jöttünk fel. Hamar visszaállt a félidei különbség, Lekic lőtt gólt, majd Szepesi indult a bal szélen. 14-10-ről, a 40. percig felváltva estek a találatok - sokkal inkább a támadásaira koncentrált mindkét csapat ebben az időszakban és a korábbiakhoz képest szinte potyogtak a gólok 19-15-ös állásig. Közben kétszer egymás után emberelőnyben játszottunk, Vukcevicet tüntette el a falban előbb Löke, majd Amorim. Amorim kiállításánál olyan lassan hozta fel a labdát középkezdéshez a Győr, hogy rögtön passzív játékot ítéltek, Kovacsics azonban nagy gólt lőtt messziről a hosszú felsőbe. A játékrész közepén, tíz perc alatt egyetlen Szepesi gól a hazaiaktól, közben többek között két Janurik által hárított Radicevic ziccer, Wolf lőtt passzából Kisfaludy Anett lőtt érdekes gólt, Koren célzott negyedszer is pontosan, Balog értékesítette a büntetők - ismét visszajöttünk a meccsbe 21-19-nél. Többször támadhattunk az egy gólra zárkózásért, de vagy a győri sáncon, vagy Lunde-n akadtunk fenn. A hazai vezetőedző pályára küldte Amorimot és Görbiczet, a Lekic-csel kiegészült győri trió döntötte el a találkozót. Amorim bombái, Lekic betörései és a Görbicz által értékesített hetesekkel megnyerte a meccset az ETO. Az utolsó tíz percben már mindent megfogott Lunde, nem csak a kötelezőket, a ziccereket is kivétel nélkül. A bajnokihoz képest (19-28) így egyetlen góllal jöttünk közelebb, mégis sokkal inkább szoros volt ez a mai mérkőzés. Láthatóan nagyon ügyelt a csapat a visszarendeződésre, a gyors indulások megakadályozására és ez jól működött. A nyitott védekezés is egyre inkább összeáll, az ellenfél beállósát, Löke-t négy gólon tartottuk. A kupa ezzel véget ért, a bajnokság pedig pénteken folytatódik, ugyanilyen felállásban. A mai nap tapasztalataival és fáradalmaival, remélhetőleg ezen az úton tovább haladva.