Mérkőzés beszámoló

Nagy küzdelem árán döntetlent értünk el idegenben. Négy góllal vezettünk az utolsó negyed óra kezdetén, majd ismét jött a holtpont. Az utolsó percben egyenlítettünk és mentettünk egy pontot. A januári mérkőzéseink eddig felemás képet mutattak, kikaptunk hazai pályán a Fehérvártól, majd nagyon simán megvertük a Debrecent. Viszont 2013-ban először léptünk pályára idegenben. A Dunaújváros az idényben már megmutatta, hogy bárkire veszélyes lehet otthon, a Ferencváros ellen értek el döntetlent. A mérkőzés ugyanúgy kezdődött, ahogy a Debrecen elleni hétközi találkozó. Hosszú támadásokkal, kevés jó megoldással. Labdavesztéseinket indításokkal bosszulta meg a hazai csapat, igaz nem jó százalékkal. A tizedik percben, két Kovács Anna góllal vezettünk először a mérkőzésen (4:3). A védekezésünk jól működött, felállt fal ellen sokáig csak Takács Dusmáta, az ellenfél beállósa tudott gólt lőni. A lövőkre kiértünk, sáncoltunk, vagy a kapus védett - szélről kísérletei sem nagyon voltak az újvárosiaknak, ezzel együtt is, a huszadik percben 10:9-nél a hazai csapatnál volt az előny. Sara Vukcevic-et az első félidő közepén Takács egy olyan szituációban könyökölte le, aminél a játékvezetők gólt ítéltek - a kőkemény montenegrói vissza sem tudott állni a mérkőzésen. Balog Beáta az indulások után magabiztosan lőtte ziccereit, Bognár Barbara betörésekből volt eredményes, Kovács Anna pedig nagy elánnal játszott. A 28. percben még döntetlen volt, de gyors egymásutánban szereztünk három gólt, először nőtt ekkorára a különbség, a szünetre azonban ebből csak kettőt sikerült megtartani. Szabó Edina a félidő kezdete után hamar időt kért, mert nem azt látta, amit a szünetben megbeszéltek és elképzeltek. Ennek hamar meg is lett az eredménye, Wolf befutásából adtuk el többször a játékot nagyszerűen. A védekezés is működött, több alkalommal is megállítottuk a Dunaújvárost, volt olyan támadásuk, amikor 3x is visszapattant, visszakerült hozzájuk a labda, mégsem tudtak gólt szerezni. A negyvenegyedik percben végre sikerült négy gólosra növelni az előnyünket. Ez azonban minket tett túlzottan elbizakodottá, felhoztuk, felépítettük a hazai reményeket, hét perc gólcsend után egyenlített Ferling. Hiába védekeztünk többször passzívig, hiába tudtuk, hogy ő fogja elvállalni, belőtte. És megint, aztán megint. Kovács Anna átlövéseivel a döntetlent tartottuk és az előny mindig nálunk volt. Egészen az 57. percig, amikor 3:2 után, 26:25-nél átvette a vezetést a hazai csapat. A lépéselőny az ellenfélnél volt, de Kovács Anna újra egyenlített, majd az utolsó két perc kezdetén kiállították a mezőny legjobbját. Bódi hetesét kivédte Gridnyeva, hiába támadtunk, nem voltunk eredményesek. A Dunaújváros viszont gólt szerzett fél perccel a vége előtt, amit Elez átlövése egalizált. Még rohant a hazai csapat, annyira, hogy pár másodperc akár indítani is maradt volna, de nem jutottunk el időben a hazai kapuig. Maradt a döntetlen. Megint egy fájó pontvesztés, az alapszakaszban már a harmadik. A felsőház nem lett messzebb, viszont a jó teljesítmény többektől várat magára. Fontos mérkőzés következik jövő szombaton hazai pályán, a Kiskunhalast fogadjuk négypontos meccsen.

A félidei négygólos vezetésből, háromgólos vereség lett a vége. Az eleje ismét az ünneplésről szólt. Először léptünk parkettre hazai pályán a sikeres Európa Bajnokság után, így nem maradhatott el a válogatott játékosok üdvözlése. Természetesen az ellenfélre is gondoltunk, így Triscsuk Krisztina és a válogatott másodedzője Siti Bea is ajándékot kapott, ahogyan a mérkőzést helyszínen megtekintő szövetségi kapitány, Karl Erik Böhn is. Kristina Elez a horvát válogatottal szerepelt az EB-n, Sara Vukcevic aranyérmet nyert Montenegróval, Vincze Melinda és csapatkapitányunk, Szekeres Klára pedig bronzéremmel tértek haza Szerbiából. A mérkőzés aztán nagyszerűen indult, büntetőből szereztük meg a hétméterest. Majd három perc gólcsend, mi nem találtuk el a kaput, a fehérvári indítások pedig nem voltak elég pontosak, hogy gól születhessen belőlük. Csak az ötödik percben talált be büntetőből a vendég csapat (2-1). Vincze Melinda menetrendszerűen indult a balszélen, záporoztak a pontos labdák irányába és a befejezésekkel sem volt gond. Felállt fal ellen viszont egyik csapat sem találta a védekezések ellenszerét, szinte minden gól indulásból, az ellenfél hibájából született. Janurik Kinga jól kezdett az érdi kapuban, míg a mások oldalon Szikora az érdi kapufával volt jó barátságban. A kilencedik percben még 5-2-re vezettünk, de két pontos jobboldali indulással 5-4-re feljött az FKC. A harmadikat igaz kihagyta Azari, de büntetőt kapott és Vukcevic-et kiállították. Az egyenlítési kísérlet Gridnyevában akadt el. Hét-hétnél mégis utolért minket a Fehérvár, Emberovics akciógóljával. A tizenkilencedik percben, a mérkőzésen először kerültünk emberelőnybe, majd két perccel később újabb kiállítást ítéltek a vendégeknek - a négy perc alatt megléptünk 10-7-re. Kiegészült és felzárkózott azonban a Fehérvár, újra visszajöttek egyetlen gólra. Öt perccel a szünet előtt Vincze talált be, labdaszerzést követően Szekeres fejezte be az érdi akciót, majd még ugyanabban a percben újra Vincze Melinda lőtt gólt 13-9. A félidő hátralévő három percében nem esett újabb gól. Az első félidőben Alja Korennek nem volt kapura lövése, kaput eltaláló Eleznek sem, Szekeres és Vincze gördítették előre a csapatot. A védekezésekkel a második félidőben sem volt gond, a látványos támadójátékkal azonban mindkét együttes adós maradt. A fordulás utáni percekben hiába kerültünk több alkalommal is ziccerbe, Szikorába dobáltuk a lehetőségeinket. Közben Vukcevicet másodszor állították ki, hat percig azonban egyik csapat sem tudott gólt szerezni. Tizenhárom perces időszakot 4-3-ra nyert a Fehérvár, ezzel volt 16-13. Majd két elszórt labdával és Horváth Bernadett indulásgóllal előbb egyenlített, egy percre rá Zsigmond góljával először a meccsen vezetett a vendég csapat. Támadásban érthetetlenül elbizonytalanodtunk, szenvedtek a pályán lévők. Csak dadogott a labda, mindig volt egy faultoló ellenfél, egy oda érő sáncoló védő. 17-17-től, egészen 20-20-ig felváltva estek a gólok, a fehérvári vezetésre mindig volt válaszunk. Előbb Vukcevicet, majd a helyén játszó Wolfot (Kisfaludy Anett edzésen sérült meg, így nem tudta vaállalni a játékot - Vukcevic a mérkőzésen kapott a lábához, de sérülten is folytatta, Szabó Edina hívta le szusszanásnyi szünetet adva neki) találtuk meg a falban, aztán Elez talált be végre valahogyan. Az utolsó öt perc döntetlennél, vendég támadással kezdődött, a játékvezetők már passzív játékot jeleztek, amikor szélről gólt kaptunk. Szabó Edina hiába nyitotta meg a falat és védekeztetett 4:2-t, Tilinger átlövése a jobbalsóban kötött ki, amivel először volt kettő oda (20-22). Az utolsó előtti percben Vukcevic pörgetése átcsorgott Szikorán és reményt adott, amit előbb Triscsuk gólja, végül pedig Tilingeré vett el. Győzött a Fehérvár Érden. Megtörte rossz sorozatát és először tudta legyőzni az Érdet. Nem nyújtott extra teljesítményt a vendég csapat, nem játszott káprázatosan, ma azonban ez is elég volt a győzelemhez. Az első félidőben négygólos előnyt kidolgozó, majd a második félidőben önmagukat kereső érdiek ellen megérdemelten nyertek idegenben is. Az ősz így fájó vereséggel ért véget, tizenhárom pontunkkal lépéshátrányba kerültünk a felsőházért vívott harcban. Tavaszi megújulásra, kivirágzásra van szükség - még bőven a hóvirág-szezon előtt - szerdára.

Egy hajszál döntött, sajnos az ő javukra. Első igazán komoly ellenfelünkkel találkoztunk az EHF-kupában. A francia Metz elleni első mérkőzésen Budaörsön, a mérkőzést végig vezetve, hatalmas iramban nyertünk. Mindkét félidő utolsó pár percében két-két gólt hoztunk az ellenfelen, így összesen 37-31 arányban győztünk. Mivel a Gorodnichanka elleni párharc mindkét összecsapását hazai pályán játszhattuk, ez volt történetünk első nemzetközi kupameccse külföldön. Nagy meccsre és továbbjutásra készültek a franciák, a 4500 fős csarnokban minden szurkolót felszereltek a megfelelő hangulatkeltő eszközökkel. Ugyan a meccs prospektusában a reklámok mellett csak a játékosok felsorolására futotta és még ebben a kiadványban is Erdi Budapest néven emlegettek minket, minden néző kapott felfújható szurkolói rudat (tudják), meg ilyesmiket. A felvezető meccset egy negyedosztályú férfi találkozó jelentette - amelyen nagyon magabiztosan nyertek a sárga-kék hazaiak. Az első percekben az zajlott a pályán, amit a hazaiak szerettek volna, nem tudtuk megállítani a nagy lendülettel érkező franciákat. Ugyanúgy, ahogyan egy hete hazai pályán, 5 perc után ébredtünk 4-1-nél, és 5-5-nél egyenlítettünk, majd átvettük a vezetést. Janurik Kinga állt az érdi kapuban, működött a védekezésünk, ritkán talált rést francia játékos. Az elmúlt hét tapasztalatait felhasználva, jóval szorosabban őrizték Elezt, így viszont a beállósunk, Kisfaludy Anett kerülhetett újra és újra könnyen helyzetbe. Jó játékkal, magabiztosságunkkal elnémítottuk a több, mint 3000-es francia tömeget, csak az érdiek hangjától zengett a csarnok. Hazai játékost még csak véletlenül sem küldtek ki két percre az ellenféltől, látványos lökésekért is csak szabaddobások jártak. Sokáig 7-10-en állt az eredmény, összesítésben 9 gólos előnnyel mentünk. Nagyszerűen kézilabdáztunk, Rác Sándor pedig csak kereste a jó megoldást, de hiába forgatta a csapatát, sehogy sem találta. Elezt állították ki a 22. percben, emberelőnyben egy gólra felzárkózott a metzi csapat. Amit elterveztünk, megvalósítottuk - nem tudott átrohanni rajtunk az ellenfél, a legtöbb alkalommal remekül rendeződtünk vissza. A félidei döntetlen állással őriztük az otthon szerzett hat gól különbséget, és már csak harminc perc volt a párharcból. Ezen a mérkőzésen sokkal jobban működtek a védelmek mindkét oldalon, így az biztossá vált, hogy maximum 5 gólos vereség fér bele és jelent még továbbjutást. De szerencsére, ez szóba sem került, sokkal inkább úgy tűnt, hogy az lehet a kérdés, kettős győzelemmel sikerül e továbbjutnunk... Minden arra utalt, hogy a jól játszó érdi csapat magabiztosan juthat a legjobb 16 közé az EHF-kupában. Tizennyolc tizennyolcig fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a félidő közepén nekünk sikerült újítani. Elképesztően védekeztünk, és okosan támadtunk. Három zsinórban szerzett góllal, 18-21-re vezettünk - Kovács Anna átlövéseinél többször is szerencsénk volt és a kapusról pattantak be a labdák. Majd az utolsó 14 percben... Előbb Kisfaludy kiállítása után 2 perc alatt egyenlítettek a hazaiak, és nyolc perccel a vége előtt már 25-23-ra vezettek. A spanyol átlövő Ortega jött lendületbe, mi elszórtuk a labdákat, 4:2-es védekezésre váltott a francia csapat, amivel nem tudtunk mit kezdeni. A lendületbe jövő franciák rohamai ellenére volt tartásunk, Balog Beáta szerzett nagyon fontos gólokat, igyekeztünk tartani a labdákat és sokáig támadni. Jól sikerült ölni az időt, hiába jött Kovács Anna kiállítása, ezzel együtt is 5 perccel a vége előtt 26-25-re ment a Metz, sokkal jobban álltunk összesítésben. Az utolsó néhány percben viszont hatalmas feltámadást indított a hazai csapat, mi pedig nem bírtuk. Zsinórban öt gólt szerzett a Metz, amivel 31-25-nél már ők álltak továbbjutásra (először a meccsen), két perccel a vége előtt. Hiába volt esélyünk még az utolsó fél percben is - 32-26-nál eredménytelenül támadtunk, kapuralövésig sem jutott az utolsó akciónk. Hatalmas csatában, drámai módon estünk ki az EHF-kupából. Valós esélyünk volt az esélyesebbnek ítélt ellenfelet kiejteni. Koncentrálhatunk az ennél még fontosabb feladatokra, a Magyar Kupára és a bajnokságra. Az Európa Bajnokság miatt szünet következik, (válogatottjaink már holnap csatlakoznak a nemzeti csapathoz) év végén lesznek újra mérkőzéseink. Akkor viszont nagyon sűrű program kezdődik, a január ismét a mérkőzésekről szól majd. Hatalmas köszönet szurkolóinknak, akik nagyszerű hangulatot teremtettek és rengeteg energiát adtak a csapatnak a mai mérkőzésen is. Sajnos ez sem volt elég. Nagy szó, hogy idáig eljutottunk és túl vagyunk történetünk első nemzetközi kupaszereplésén, amiért köszönet illet nagyon sok embert, akik nélkül nem tarthatnánk itt. Mennünk kell tovább, építeni a csapatot, hogy ne tiszavirág életű felfuttatás legyen az érdi kézilabdázás sikertörténete, mint ahogy azt sok helyen máshol láttuk. Az csak egy dolog, hogy ide egyszer eljutottunk, azért kell küzdenünk, hogy rendszeres résztvevőivé váljunk a nemzetközi kupáknak és Európa meghatározó csapatai közé feljődjünk!

A szünetben és a második félidő elején még döntetlen is volt, aztán tíz gól is lett közte, kilenccel nyertünk. A pont nélküli újonc otthonába látogattunk, így győzelmi eséllyel és szándékkal léptünk pályára. Miközben már sokat jár a fejekben a Metz elleni párharc, a hazai mérkőzés és az utazás - két nagyon fontos találkozó várt még ránk az NB1-ben. Először idegenben, majd kedden a Veszprém következik. Kis túlzással ismerőssel könnyebb volt összetalálkozni, mint ismeretlen arccal és nem csak az érdi szurkolók voltak többségben (és jóval hangosabbak). Schneck Réka kezdett a hazai kapuban, szerencsére a mieinknek jött jobban, hogy ismerték a kapust. A kilencedik percben már négy góllal vezettünk 6-2-re, az első negyed óra végén pedig 4-9 volt az állás. Szekeres és Koren voltak a legaktívabbak támadásban, három-három góllal vették ki a részüket. Aztán 5-10 után, megtorpantunk. Érthetetlenül, hiszen könnyedén szereztünk gólokat, jó védekezéssel pedig tartottuk az ellenfelet. Majd ez a két dolog a félidő hátralévő részében megváltozott, a helyzeteinket elrontottuk, a védekezésünk pedig sok kivetnivalót hagyott maga után. Fundák néhányszor faképnél hagyta Vukcevicet, az elszórt labdáinkat pedig a szélsőik váltották gólra, amivel előbb 9-11-re jött fel a BSE. Majd emberelőnyben javítottunk és 10-14-re vezettünk öt perccel a szünet előtt. A félidőnek azonban még nagyon nem volt vége, előbb Kovács Annát, majd Szekeres Klárát állították ki, kettős emberelőnyben pedig egyenlítettek a budapestiek. A vezetést egyszer sem vette át a hazai csapat, a szünet előtt azonban ismét döntetlenre jöttek vissza 14-16-ról. Úgy kezdtünk a fordulás után (mikor végre lekapcsolták a zenét), ahogy esélyeshez méltón kellett. Két perc sem telt el és már 16-19-re vezettünk. Szabó Edina ahol csak tudott változtatott és mindenkinek játéklehetőséget adott, így szinte alig volt játékos, aki mindkét félidőben játszott. Így ennek a félidőnek sokkal inkább Kovács Anna, Kisfaludy Anett és Oguntoye Viktória voltak a főszereplői, kapusunk mellesleg a szintén jól védő Janurikot váltotta a szünetben. Rohanós, sok hibával tarkított játék folyt a pályán, a hazaiak egyre elkeseredettebben támadgattak a magas érdi fal árnyékában, egyre többször passzívig. Húsz húsznál ismét utolért minket a BSE, majd 20-21-nél négy percig nem született újabb gól. Az ész nélküli futkosásnak Kisfaludy Anett labdaszerzése és ziccere vetett véget, amikor még Petrovszkit is kiállították. Elez ismét az utolsó negyedórára aktivizálta magát remek átlövéseivel, hiába jött hazai időkérés Papp Györgytől, a negyvenkilencedik percben lőtt újra gólt a BSE, Tamás Kriszta találatával lett 21-25. Nyolc perccel a vége előtt már nyolc gólos volt az érdi előny, az utolsó három percben Török Petra góljánál pedig már kiszámolóst tarthattak az érdi vendégszurkolók. Arra még volt ereje a hazaiaknak, hogy tízen belülre hozzák csapatukat, magabiztosan győztünk. Kedden hazai pályán újabb komoly erőpróba következik. A forduló előtt még dobogós Veszprém érkezik hozzánk. Győzelmével csapatunk újra a felsőház tagja, a dobogó alsó fokára a váciak álltak fel átmenetileg.