Mérkőzés beszámoló

Végig fölényben kézilabdáztunk, magabiztosan nyertünk. A második félidőben örömkézilabdát játszottunk, szétfutottuk a vendégeket. Pontszámban beértük az egy meccsel kevesebbet játszó váciakat. Hazai pályán jól kezdtük a tavaszt, a Debrecent húsz, a Kiskunhalast tizenkét góllal sikerült legyőznünk. A két győri vereség után, újra győznünk kellett a Batthyányban. Már az első percekben 4:2-es védekezéssel kezdett Szabó Edina, Koren és Elez védekezett a többiek előtt. Jobbszélről hibátlanul célzott szlovén légiósunk, ő és Kovács Anna lőtték góljainkat. A kapufa a vendégekkel volt, több lövésünk is kijött a lécről. Éppen ez és Kiss Éva védései tartották ideig-óráig szorosan a mérkőzést, a 11. percben 6-5-re vezettünk. A félidő közepén Vukcevic és Vincze felváltva lőtték a góljaink az indítások után, megléptünk 11-6-ra. A mérkőzés egyetlen emberelőnyét kihasználva hétgólosra növeltük az előnyünk a 21. percre, majd érdi időkérés után, három siófoki gól következett. A halvány felzárkózási kísérletet Balog hétméterese csillapította. Öt góllal fordultunk. Elez a második félidőben támadó szándékkal lépett pályára, aminek már a második percben gól lett az eredménye. Jó védekezéssel, egyre pontosabb befejezésekkel növelni tudtuk az előnyt. A 45. percben Kisfaludy Anett gyorsindulás gólja már a 26-16-ot jelentette. A vendégek egyre kevesebb hittel és önbizalommal, szurkolóik támogatása nélkül kézilabdáztak, míg az érdi publikum egyre jobban szórakozott. Minden megoldás bejött, Oguntoye védései után záporoztak az indítások. A keret minden tagja pályára léphetett, az utolsó 10 percben két junior korú játékosunk, Kovács Gréta és Buzsáki Nikolett egyszerre voltak pályán. Az utolsó két perc már nem hozott gólt, ez alkalommal 15 góllal nyertünk hazai pályán. Hat forduló maradt az alapszakaszból. Következő állomás a Békéscsaba ellen, ismét hazai pályán, jövő szombaton. Aztán rövid szünet után, a tavaszi legfontosabb, a váci vendégszereplésünk lesz terítéken.

Sokáig szorosan tudtuk tartani az eredményt, de az utolsó hat gólt a hazai csapat szerezte. Nyitott védekezésünkkel megállítottuk a győri rohamokat, felnőttünk a feladathoz. Elbúcsúztunk a kupa küzdelmeitől, a Győr jutott az MK négyes döntőjébe. NBI-es csapatként, 2012-ben sikerült történetünk során először bajnoki elődöntőbe jutni, amivel kivívta a csapat a nemzetközi kupaindulás jogát. A Magyar Kupában viszont eddig még nem sikerült nagy sikereket elérni, az eddigi legjobb szereplést, a nyolc közé jutást idén sikerült megismételni, de a négyes döntőbe ezúttal is a címvédőn keresztül vezetett csak út. Nem túl nagy tempóban, kényelmesen indult a mérkőzés. Nem Lunde Haraldsen-en múlt, hogy a kilencedik percben még csak a második érdi gól született meg, a kaput sem találták el játékosaink. Előbb a Szekeres, Wolf, Kovács Anna belső hármassal próbálkozott Szabó Edina, majd Bognár és Elez is játékba szálltak. Az első negyedóra végén először indult le minket a hazai csapat, Szabó Edina rögtön időt is kért ezt követően 7-3-nál. Löke-ről szokásos módon állították ki védőinket, tisztelettudóan bántak a játékvezetők a bajnokkal. Vukcevicet nagyszerűen találtuk meg a falban, az ellentámadásból az első pillanatait a pályán töltő Amorim viszont nem sokat tétlenkedett, előbb Koren kapott sárgalapot, majd Vukcevicet állították ki róla, és még gólt is lőtt a brazil átlövő az akcióból. A védekezésünk emberhátrányban is működött, támadásban viszont távol tartott minket kapujától a hazai csapat, így csak gyenge lövések jutottak el a győri kapuig. A két kapus egyre inkább belemelegedett, Janurik Kinga több győri ziccert is fogott. Kiegészültünk és 4-2-es védekezésre váltottunk, Elez és Koren volt a többieknél feljebb, a szagatotton kívül. Öt perc győri góltalanság, hiába volt közben egy Ambros Martín időkérés. A 24. percben, érdi labdaszerzést követően jobbról végig tudott menni a labda egészen a balszélsőhöz, Balog Beáta volt a befejező ember. Még ugyanebben a percben, Kovács Anna első lövésére szánta el magát, 9-7-re megközelítettük az ETO-t. Megint az érdi góllövőt állították ki két percre, az előnyből két gólt szerzett a hazai csapat. Wolf ragyogóan tempózta ki a győri falat, a másik oldalon Görbicz egy lerohanás végén elegánsan helyezte el a labdát az érdi kapuban, ezzel lett 12-8. Bár a szünet utáni első támadásunkat elrontottuk, Koren és Kovács Anna lövésével 12-10-nél ismét két gólra jöttünk fel. Hamar visszaállt a félidei különbség, Lekic lőtt gólt, majd Szepesi indult a bal szélen. 14-10-ről, a 40. percig felváltva estek a találatok - sokkal inkább a támadásaira koncentrált mindkét csapat ebben az időszakban és a korábbiakhoz képest szinte potyogtak a gólok 19-15-ös állásig. Közben kétszer egymás után emberelőnyben játszottunk, Vukcevicet tüntette el a falban előbb Löke, majd Amorim. Amorim kiállításánál olyan lassan hozta fel a labdát középkezdéshez a Győr, hogy rögtön passzív játékot ítéltek, Kovacsics azonban nagy gólt lőtt messziről a hosszú felsőbe. A játékrész közepén, tíz perc alatt egyetlen Szepesi gól a hazaiaktól, közben többek között két Janurik által hárított Radicevic ziccer, Wolf lőtt passzából Kisfaludy Anett lőtt érdekes gólt, Koren célzott negyedszer is pontosan, Balog értékesítette a büntetők - ismét visszajöttünk a meccsbe 21-19-nél. Többször támadhattunk az egy gólra zárkózásért, de vagy a győri sáncon, vagy Lunde-n akadtunk fenn. A hazai vezetőedző pályára küldte Amorimot és Görbiczet, a Lekic-csel kiegészült győri trió döntötte el a találkozót. Amorim bombái, Lekic betörései és a Görbicz által értékesített hetesekkel megnyerte a meccset az ETO. Az utolsó tíz percben már mindent megfogott Lunde, nem csak a kötelezőket, a ziccereket is kivétel nélkül. A bajnokihoz képest (19-28) így egyetlen góllal jöttünk közelebb, mégis sokkal inkább szoros volt ez a mai mérkőzés. Láthatóan nagyon ügyelt a csapat a visszarendeződésre, a gyors indulások megakadályozására és ez jól működött. A nyitott védekezés is egyre inkább összeáll, az ellenfél beállósát, Löke-t négy gólon tartottuk. A kupa ezzel véget ért, a bajnokság pedig pénteken folytatódik, ugyanilyen felállásban. A mai nap tapasztalataival és fáradalmaival, remélhetőleg ezen az úton tovább haladva.

Nagy küzdelem árán döntetlent értünk el idegenben. Négy góllal vezettünk az utolsó negyed óra kezdetén, majd ismét jött a holtpont. Az utolsó percben egyenlítettünk és mentettünk egy pontot. A januári mérkőzéseink eddig felemás képet mutattak, kikaptunk hazai pályán a Fehérvártól, majd nagyon simán megvertük a Debrecent. Viszont 2013-ban először léptünk pályára idegenben. A Dunaújváros az idényben már megmutatta, hogy bárkire veszélyes lehet otthon, a Ferencváros ellen értek el döntetlent. A mérkőzés ugyanúgy kezdődött, ahogy a Debrecen elleni hétközi találkozó. Hosszú támadásokkal, kevés jó megoldással. Labdavesztéseinket indításokkal bosszulta meg a hazai csapat, igaz nem jó százalékkal. A tizedik percben, két Kovács Anna góllal vezettünk először a mérkőzésen (4:3). A védekezésünk jól működött, felállt fal ellen sokáig csak Takács Dusmáta, az ellenfél beállósa tudott gólt lőni. A lövőkre kiértünk, sáncoltunk, vagy a kapus védett - szélről kísérletei sem nagyon voltak az újvárosiaknak, ezzel együtt is, a huszadik percben 10:9-nél a hazai csapatnál volt az előny. Sara Vukcevic-et az első félidő közepén Takács egy olyan szituációban könyökölte le, aminél a játékvezetők gólt ítéltek - a kőkemény montenegrói vissza sem tudott állni a mérkőzésen. Balog Beáta az indulások után magabiztosan lőtte ziccereit, Bognár Barbara betörésekből volt eredményes, Kovács Anna pedig nagy elánnal játszott. A 28. percben még döntetlen volt, de gyors egymásutánban szereztünk három gólt, először nőtt ekkorára a különbség, a szünetre azonban ebből csak kettőt sikerült megtartani. Szabó Edina a félidő kezdete után hamar időt kért, mert nem azt látta, amit a szünetben megbeszéltek és elképzeltek. Ennek hamar meg is lett az eredménye, Wolf befutásából adtuk el többször a játékot nagyszerűen. A védekezés is működött, több alkalommal is megállítottuk a Dunaújvárost, volt olyan támadásuk, amikor 3x is visszapattant, visszakerült hozzájuk a labda, mégsem tudtak gólt szerezni. A negyvenegyedik percben végre sikerült négy gólosra növelni az előnyünket. Ez azonban minket tett túlzottan elbizakodottá, felhoztuk, felépítettük a hazai reményeket, hét perc gólcsend után egyenlített Ferling. Hiába védekeztünk többször passzívig, hiába tudtuk, hogy ő fogja elvállalni, belőtte. És megint, aztán megint. Kovács Anna átlövéseivel a döntetlent tartottuk és az előny mindig nálunk volt. Egészen az 57. percig, amikor 3:2 után, 26:25-nél átvette a vezetést a hazai csapat. A lépéselőny az ellenfélnél volt, de Kovács Anna újra egyenlített, majd az utolsó két perc kezdetén kiállították a mezőny legjobbját. Bódi hetesét kivédte Gridnyeva, hiába támadtunk, nem voltunk eredményesek. A Dunaújváros viszont gólt szerzett fél perccel a vége előtt, amit Elez átlövése egalizált. Még rohant a hazai csapat, annyira, hogy pár másodperc akár indítani is maradt volna, de nem jutottunk el időben a hazai kapuig. Maradt a döntetlen. Megint egy fájó pontvesztés, az alapszakaszban már a harmadik. A felsőház nem lett messzebb, viszont a jó teljesítmény többektől várat magára. Fontos mérkőzés következik jövő szombaton hazai pályán, a Kiskunhalast fogadjuk négypontos meccsen.

A félidei négygólos vezetésből, háromgólos vereség lett a vége. Az eleje ismét az ünneplésről szólt. Először léptünk parkettre hazai pályán a sikeres Európa Bajnokság után, így nem maradhatott el a válogatott játékosok üdvözlése. Természetesen az ellenfélre is gondoltunk, így Triscsuk Krisztina és a válogatott másodedzője Siti Bea is ajándékot kapott, ahogyan a mérkőzést helyszínen megtekintő szövetségi kapitány, Karl Erik Böhn is. Kristina Elez a horvát válogatottal szerepelt az EB-n, Sara Vukcevic aranyérmet nyert Montenegróval, Vincze Melinda és csapatkapitányunk, Szekeres Klára pedig bronzéremmel tértek haza Szerbiából. A mérkőzés aztán nagyszerűen indult, büntetőből szereztük meg a hétméterest. Majd három perc gólcsend, mi nem találtuk el a kaput, a fehérvári indítások pedig nem voltak elég pontosak, hogy gól születhessen belőlük. Csak az ötödik percben talált be büntetőből a vendég csapat (2-1). Vincze Melinda menetrendszerűen indult a balszélen, záporoztak a pontos labdák irányába és a befejezésekkel sem volt gond. Felállt fal ellen viszont egyik csapat sem találta a védekezések ellenszerét, szinte minden gól indulásból, az ellenfél hibájából született. Janurik Kinga jól kezdett az érdi kapuban, míg a mások oldalon Szikora az érdi kapufával volt jó barátságban. A kilencedik percben még 5-2-re vezettünk, de két pontos jobboldali indulással 5-4-re feljött az FKC. A harmadikat igaz kihagyta Azari, de büntetőt kapott és Vukcevic-et kiállították. Az egyenlítési kísérlet Gridnyevában akadt el. Hét-hétnél mégis utolért minket a Fehérvár, Emberovics akciógóljával. A tizenkilencedik percben, a mérkőzésen először kerültünk emberelőnybe, majd két perccel később újabb kiállítást ítéltek a vendégeknek - a négy perc alatt megléptünk 10-7-re. Kiegészült és felzárkózott azonban a Fehérvár, újra visszajöttek egyetlen gólra. Öt perccel a szünet előtt Vincze talált be, labdaszerzést követően Szekeres fejezte be az érdi akciót, majd még ugyanabban a percben újra Vincze Melinda lőtt gólt 13-9. A félidő hátralévő három percében nem esett újabb gól. Az első félidőben Alja Korennek nem volt kapura lövése, kaput eltaláló Eleznek sem, Szekeres és Vincze gördítették előre a csapatot. A védekezésekkel a második félidőben sem volt gond, a látványos támadójátékkal azonban mindkét együttes adós maradt. A fordulás utáni percekben hiába kerültünk több alkalommal is ziccerbe, Szikorába dobáltuk a lehetőségeinket. Közben Vukcevicet másodszor állították ki, hat percig azonban egyik csapat sem tudott gólt szerezni. Tizenhárom perces időszakot 4-3-ra nyert a Fehérvár, ezzel volt 16-13. Majd két elszórt labdával és Horváth Bernadett indulásgóllal előbb egyenlített, egy percre rá Zsigmond góljával először a meccsen vezetett a vendég csapat. Támadásban érthetetlenül elbizonytalanodtunk, szenvedtek a pályán lévők. Csak dadogott a labda, mindig volt egy faultoló ellenfél, egy oda érő sáncoló védő. 17-17-től, egészen 20-20-ig felváltva estek a gólok, a fehérvári vezetésre mindig volt válaszunk. Előbb Vukcevicet, majd a helyén játszó Wolfot (Kisfaludy Anett edzésen sérült meg, így nem tudta vaállalni a játékot - Vukcevic a mérkőzésen kapott a lábához, de sérülten is folytatta, Szabó Edina hívta le szusszanásnyi szünetet adva neki) találtuk meg a falban, aztán Elez talált be végre valahogyan. Az utolsó öt perc döntetlennél, vendég támadással kezdődött, a játékvezetők már passzív játékot jeleztek, amikor szélről gólt kaptunk. Szabó Edina hiába nyitotta meg a falat és védekeztetett 4:2-t, Tilinger átlövése a jobbalsóban kötött ki, amivel először volt kettő oda (20-22). Az utolsó előtti percben Vukcevic pörgetése átcsorgott Szikorán és reményt adott, amit előbb Triscsuk gólja, végül pedig Tilingeré vett el. Győzött a Fehérvár Érden. Megtörte rossz sorozatát és először tudta legyőzni az Érdet. Nem nyújtott extra teljesítményt a vendég csapat, nem játszott káprázatosan, ma azonban ez is elég volt a győzelemhez. Az első félidőben négygólos előnyt kidolgozó, majd a második félidőben önmagukat kereső érdiek ellen megérdemelten nyertek idegenben is. Az ősz így fájó vereséggel ért véget, tizenhárom pontunkkal lépéshátrányba kerültünk a felsőházért vívott harcban. Tavaszi megújulásra, kivirágzásra van szükség - még bőven a hóvirág-szezon előtt - szerdára.