Interjú

Fél évet töltött Békéscsabán Kisfaludy Anett, így sikerült kiismerni a csapat egyedi stílusát. Tudja, hogy nehéz mérkőzés vár az ÉTV-Érdi VSE-re szombaton, de bízik benne, hogy egy győzelemmel közelebb kerül az együttes az általa is áhított bajnoki harmadik helyhez. Adja magát a kérdés, mire számítasz egykori csapatod, a Békéscsaba ellen? Természetesen győzni szeretnék, de tudom, hogy nehéz meccs lesz. A Békéscsabának agresszív, kemény a védekezése, de bízom benne, hogy együtt lesz a csapatunk és a hazai pálya előnye is mellettünk lesz. Mostantól minden találkozót meg kell nyerni ahhoz, hogy az ÉTV-Érdi VSE elérje a remélt eredményt, a harmadik helyet. Nem teher ez? Ez mindenkire másként hat. Profi sportolók vagyunk, mégis vannak, akikre egy ilyen nyomás teherként nehezedik. Engem inkább motivál. Ezt fejben kell jól kezelni. Ebben persze azért még nekem is van miben erősödnöm! Amikor idekerültem Érdre, nem mindig sikerült megfelelően koncentrálnom. Még most is előfordul, hogy ha egy helyzetem nem megy be, akkor meccs közben is képes vagyok rajta rágódni. De ahogy tapasztaltabb és persze idősebb vagyok, úgy sikerül ezen túljutnom és fejben is sokkal jobban ott lennem a mérkőzéseken. Idővel talán épp ez a fejlődés segít majd ahhoz, hogy a felnőtt válogatottban is számítsanak rád… Bár bemutatkozhattam 2011-ben, de nem sikerült stabil helyet szereznem. Úgy érzem, még sokat kell tanulnom. Nem élem bele magam soha, semmibe, inkább teszek érte, hogy a többi már ne rajtam múljon. Egyébként hogy érzed magad Érden? Már három éve élek itt, igaz, egyedül, de mára sikerült megtalálnom a helyem. Több ismerőst is szereztem és sok időt töltök Török Petrával. Tíz éve élek egyedül, 12 éves korom óta igazából csak magamra számíthatok. Kollégista lettem, nekem kellett megoldanom mindent. Hiába szerettem volna, a családom nem lehetett velem. Megszoktam, persze voltak nehéz időszakok! Ráadásul nemcsak az egyedüllétet, hanem azt is nehéz volt megszokni, hogy egy faluból, Beledről elkerültem egy nagyvárosba, Győrbe. A családoddal milyen gyakran találkozol? Sajnos ritkán. Legutóbb karácsonykor voltam otthon, akkor láttam a testvéreim is. Szerencsére van, hogy anyukám azért meglátogat, olyankor nagyon boldog vagyok. Ő finomakat főz, vár haza, nekem pedig csak az a dolgom, hogy az edzésre figyeljek. Mi a kedvenc főztöd? A húslevesét és a vadpörköltjét nagyon szeretem! Jövő héten megyek haza, remélem meglep majd valamelyikkel!

Az ÉTV-Érdi VSE történetének legfiatalabb felnőtt NBI-es játékosa Buzsáki Nikolett, aki 18 évesen és 47 naposan, nem kisebb ellenfél, mint a Győri Audi ETO KC ellen lépett először pályára. Mindent megtesz azért, hogy stabil NBI-es kézilabdázó válhasson belőle és tudja, hogy még rengeteget kell tanulnia ehhez. Rögtön a BL döntős ellen kezdtél, nem semmi… Izgultam is rendesen, ami azt illeti. A lányok nagyon kedvesek voltak és nyugtatgattak, hogy minden rendben lesz, aztán ettől egészen meg is nyugodtam. A bemelegítésnél és az első félidőben nem is volt gond, csak a szívem majd kiugrott a helyéről, mikor Edina szólt, hogy mozogjak. Életemben nem izgultam még ennyire, csak az járt a fejemben, hogy úgy figyeljek Radicevic-re, mint még soha semmire és ne kapjunk rólam gólt. Tizennyolc évesen mutatkozhattál be az NBI-es felnőtt csapatban, vagyis Te vagy a legfiatalabb… Óriási megtiszteltetés és persze felelősség is. Nyáron részt vettünk az edzőtáborban a csapattal, szó volt róla, hogy esetleg majd a felnőttel is edzünk, de aztán Kamuti Réka (aki egyébként a legjobb barátnőm) lesérült és erre nem került sor. Jó lenne, ha ez nem egyszeri alkalom lenne, és egyre közelebb kerülhetnék a kerethez. Rengeteg mérkőzés van a lábadban, nem csak a juniorban, NBI/B-ben is játszol, hogy bírod? Nagyon sok a mérkőzés, ami megterhelő. Nem sok szabadidőm van, de az a cél lebeg a szemem előtt, amit még gyerekkoromban kitűztem magam elé, hogy NBI-es kézilabdázó legyek. Ezért mindent megteszek, sokszor még azt is mondták rám, hogy túl komolyan veszem ezt az egészet. Szerintem pedig e nélkül az akaraterő és alázatosság nélkül semmire sem vinném. Minden mérkőzésen a maximumot próbálom nyújtani, ami nem könnyű, mert sokat várok el magamtól. Milyen játékosnak tartod magad, milyen vagy a pályán? Nagyon gyors vagyok és erős, amit sikerül is kamatoztatnom. Sokat fejlődtem, mióta Érden játszom. Tovább gyorsultam és taktikailag is képzettebb lettem, de fiatal vagyok, rengeteget kell még tanulnom. Szinte minden mérkőzésen látok valakitől egy olyan mozdulatot, egy olyan cselt, egy védekezést, amit úgy gondolok, jó lenne eltanulni. Mennyire hangsúlyos az életedben a kézilabda, minden mást ez alá rendelsz? Ahogy mondod, ez a legfontosabb, de nem az egyetlen. Gőzerővel készülök az érettségire, külön tanárokhoz is járok, hogy minél jobban sikerüljön. Ősztől a TF-re szeretnék járni, érdekel a humánkineziológia, de valószínűleg inkább edzőire megyek. Szeretem a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni, azt mondják az eszem is meg van hozzá, és érdekel is az edzősködés. Hogyan és mikor jelent meg az életedben a kézilabda? Négy éves koromtól táncoltam és hasonlók, a rockitól erősödtek meg a lábaim. Rokonunk, Gálhidi Zsuzsa néni egyszer nálunk járt és lenyomatott velem tíz fekvőt kilenc évesen. Azt mondta jó erős kiscsaj vagyok, próbáljam ki nála a kézilabdát – nem volt visszaút, fél évvel később mikor döntenem kellett, az új élmények, a csapattársak és minden egyéb a kézilabda felé billentették a mérleget. A családodtól minden segítséget meg kapsz? Igen, nagyon szerencsés vagyok-e tekintetben. Nyugodtak otthon a körülmények és mindenben támogatnak – nekem tényleg „csak” teljesítenem kell. Sportos családból jövök, így ezzel nem volt gond, nem csak megértik, maximálisan támogatják is a karrierem. Apró dolgokban is tetten érhető ez, mert például egyre inkább oda figyelek arra, hogy mit eszem, és Anyukám ebben óriási segítség, reggelente egész napra elég ennivalót készít nekem, aztán már csak vacsorázni érek haza. Mennyire sikerült megismerned a felnőtt csapattársaid, hogyan fogadtak? Pénteken nagyon későn értünk haza Győrből, sehogy sem tudtam volna már közlekedéssel haza menni. Tóth Timi gyakorlatilag kétsaroknyira lakik tőlem, összegyűjtöttem minden bátorságom és megkértem vigyen el. Alig ismertük egymást, nem sok időt töltöttünk még eddig együtt, gyakorlatilag az edzőtáborban és két meccsen, ha találkoztunk. Ennek ellenére elvitt, aztán még fél órát beszélgettünk miután haza értem. Nagyszerű kézilabdázónak és kiváló embernek tartom őt, az pedig külön jól esett, hogy ennyire közvetlen volt velem. Szóval remélem, jó úton járok.

Csapatkapitányként nagyobb a felelőssége, ő azonban, mivel maximalista, igyekszik megfelelni ennek a posztnak. Szekeres Klára pályafutása legsikeresebb évén van túl, de bízik benne, az ÉTV-Érdi VSE az idén sem okoz csalódást. A héten két nehéz találkozó vár a csapatra a Győri Audi ETO KC ellen, hiszen a két együttes kedden Magyar Kupa-, míg pénteken bajnoki mérkőzést vív egymással. Szombaton a Kiskunhalas ellen egy nagyon fontos győzelmet szerzett a csapat. Megszakíthatja ez azt a hullámzó teljesítménnyel teli időszakot, amelyben mostanában volt a csapat? Bízom benne, hiszen a pozitív élmények összekovácsolnak bennünket. A debreceniek elleni, húszgólos győzelemnek is örültünk, de a mostani sikert sokkal többre tartjuk, nagyobb a súlya a bajnokságban. Mi segített neked, amikor nehezebb időszakot élt át a csapat? Ilyenkor igyekszem kibeszélni magamból, amit érzek. A futballista párom sokat segít, tudja, mi játszódik le ilyenkor egy játékosban. Másokkal is igyekeztem beszélgetni a nehézségekről, hiszen úgy érzem, onnantól mindig sikerül túllendülnöm, reálisabban látni az adott helyzetet. Csapatkapitányként nincs plusz teher rajtad, hogy neked példát is kell mutatni? Maximalista vagyok, mindig megpróbálok megfelelni ennek a posztnak és teljes erőbedobással odatenni magam. Nem tudom, mennyire várják el tőlem a többiek, de korábban azt tapasztaltam, a csapatkapitányok mindig hozzátettek valami pluszt akár cselekedetekben, akár egy-egy jó mondattal. Igyekszem én is eszerint megfelelni a pozíciómnak. Tavaly te lettél a csapatkapitány, az ÉTV-Érdi VSE kijutott pályafutása során először a nemzetközi porondra, bronzérmet szereztél a magyar válogatottal az Eb-n és megválasztottak az év legjobb védőjátékosának. Nem rossz év… Évek óta ez volt a legsikeresebb évem, idén is elégedett lennék egy hasonló esztendővel. A célok persze most sem változnak: a klubcsapattal szeretnék érmet szerezni és akkor a másik cél is teljesül, vagyis ismét indulhatunk nemzetközi kupában. Télen pedig világbajnokságot rendeznek, azon is jó lenne hasonlóan eredményesen szerepelni, mint az Európa-bajnokságon! A célok elérésében akár a héten következő két mérkőzés is segíthet, bár a Győr ellen kell mind a kétszer pályára lépni. Annak nem örülök, hogy ilyen kevés idő van a két mérkőzés között, de meg lehet a pozitív oldalát is ragadni – nem kell kétszer készülni rá. De az ideális mindenképp az lenne, ha több idő telne el a két Győr elleni meccs között. Jobb, erős csapatok ellen egyébként jobban szeretek játszani, hiszen ilyenkor derül ki igazán, mit tud a csapat, ezekből lehet igazán építkezni. Készülök rá, ahogy a csapat is. A Győr hazai pályán mindenkit nagy gólaránnyal győz le, ők a találkozó esélyesei, mégsem gondolom, hogy feltett kézzel lépünk majd pályára.

Interjú Vincze Melindával Kilenc év, rengeteg emlék, az első szárnybontogatások helyszíne – mindezt jelenti Vincze Melinda számára Dunaújváros. Most vasárnap azonban az ÉTV-Érdi VSE játékosaként, vendégségbe érkezik és pontokkal szeretni távozni. A magyar válogatott, friss Európa-bajnoki bronzérmes balszélsőt a felkészüléséről és Újvároshoz kötődő viszonyáról kérdeztük. Hogy készülsz a vasárnapi mérkőzésre? Ugyanúgy, mint máskor. Próbálok nem különbséget tenni - igaz, hogy hosszú időn át játszottam Dunaújvárosban, nagyon sok minden köt oda, sok minden ott kezdődött el számomra, ami a kézilabdát jelenti. Milyen érzés egykori csapatod ellen játszani? Nem könnyű, valamikor azt hittem, hogy nem számít, de nem így van. Igyekszik kizárni az ember, de azért a helyszín, a szurkolók és rengeteg ismerős arc, ez a miliő magával tud ragadni. Nagyon szerettem ott játszani, szerettem és szeretem az újvárosi szurkolókat a mai napig, remélem, hogy ők is pozitívan gondolnak rám. Kik maradtak az akkori társaságból? Ez már egy teljesen más Újváros, sokat változott a csapat, csak néhányan vannak, akikkel együtt játszottunk - Ferling Bernadett, Gáspár Gabriella, Bódi Bernadett és Rádl Tímea voltak csapattársaim. Tartod-e a csapatból bárkivel a kapcsolatot? Egyik legjobb barátnőm, Rádl Tímea nemrégiben igazolt vissza Újvárosba, ifi korunkban még együtt játszottunk, vele napi kapcsolatban vagyunk. A többiekkel természetesen váltunk néhány szót, ha itt játszanak Érden, vagy mi utazunk hozzájuk, de egyébként nem tartjuk a kapcsolatot. Miben látod a nehézséget, a Dunaújváros elleni meccsben? A rutin és a lendület optimális elegye van az ellenfélnél. Ferling Detti rutinjával összetartja a társaságot, a fiatalok pedig ehhez próbálnak hozzátenni. Biztos, hogy rohanós meccs lesz, futni fog az Újváros. Patinás egyesület a vasárnapi ellenfél, ahol senkinek nincs egyszerű dolga, ha nyerni szeretne. Koncentráltan, jó csapatszellemmel hozhatjuk el a két pontot vasárnap, ezért mindent el kell követnünk! Guide - Infók, részletek, tudnivalók HOLNAP Dunaújvárosi KKA - ÉTV-Érdi VSE Hajrá, Érd! Hajrá, ÉTV-Érdi VSE!