Kétarcú mérkőzést játszottunk - a vége sima hazai győzelem. Szombaton máris kezdődik a januári program.
A SportKlub Televízió kérésére, az eredetileg kiírt időpontnál negyed órával később kezdődhetett a mérkőzés - ha lehet, ez jót is tett, mert 18 órakor még hosszú sorok kígyóztak a pénztáraknál. Hosszú szünet után mehettek ismét kézilabdamérkőzésre a szurkolók, zsúfolásig telt az Elek Gyula Aréna. Jó hangulatban kezdődött a meccs előtti procedúra, a fővárosi zöld-fehérek az EB-n résztvevő játékosokat köszöntötték, köztük Kristina Elezt, az EB győztes Sara Vukcevicet, valamint két magyar válogatott játékosunkat - Szekeres Klára és Vincze Melinda, csokor mellett mezt is kaptak ajándékba.
Az első percekben egyik csapat sem találta a védekezését, a mieink átlövésekkel vették be az ellenfél kapuját, a fradisták pedig mindig találtak rést és betörésekkel kerültek ziccerbe, míg a kapusok egyik oldalon sem kapták el igazán a fonalat - tény, nem volt könnyű dolguk. Potyogtak a gólok, még nyolc perc sem telt el 6-6-nál. Szélről nagyszerűen olvasta a lövéseket Janurik, tartottuk a döntetlen körüli állást. Elek Gábor előbb kapust cserélt, majd időt kért tíz percet követően, nem volt tehát elégedett a hazai vezetőedző. Kovács Anna rég látott jó formában kezdte az összecsapást, átlövésből, betörésből és közbelövésből is eredményes tudott lenni. Az időkérés után, először lett két gól különbség (10-8), de ebből egy perc alatt vissza is jöttünk x-re. Ráadásul Tomori ütött oda Kovács Annának, és emberelőnybe kerültünk a második negyed kezdetén. Az előnyt nagyszerűen kihasználva - 3-0-ra hozva a kétperces időszakot - 10-13-ra meglógtunk.
Kitűnően kézilabdáztunk, a hazaiak kapkodtak és hibáztak többet ebben az időszakban. Második emberelőnyünkben már nem mentek ilyen flottul a dolgok, előbb elhibáztunk egy hetest, majd kiállították Korent. Szerencsére a másik oldalon ugyanúgy elrontották a büntetőt, nem tudott egyenlíteni a Fradi. Egy általunk belemenésnek gondolt esetnél Vukcevicet kiállították, így rövid ideig kettős emberhátrányban játszottunk. A hátrányt még átvészeltük, de éppen a visszatérő Vukcevic hagyott ki egy ziccert, 15-15-nél utolért minket a hazai csapat. A feljavuló Abramovichnak és az érdi hibáknak köszönhetően, a szünet előtti utolsó öt percben nagyott változott a játék képe és két gyorsindulással a szünetben először vezetett három góllal a hazai együttes. A csapatban feltétlenül érezhető volt az első félidőben a potenciál, hogy akár ponttal, vagy pontokkal távozzunk a Népligetből, rangadóhoz méltó első félidőt láthatott a szépszámú publikum.
A hazaiak kezdtek a szünet után, góllal tudták befejezni az első támadásukat, máris négy volt a különbség. Négy eggyel kezdett a fordulás után a Fradi, előnyük így öt perc alatt 23-17-nél hat gólra nőtt. Egyik beállósunknak sem volt szerencséje a kapufával, ziccerek sorát rontottuk. Hiába jöttünk közelebb 23-19-nél, a lendületbe jövő és rendre jól induló Ferencváros a félidő közepén már 29-21-re vezetett. A második félidőben már nem láttuk azokat a nagyszerű taktikai húzásokat támadásban, a sokasodó technikai hibáinkat pedig gólokkal büntették, így alakult ki a jelentős különbség. Átjáróházzá vált a védelmünk, a teljesen átalakított, megfialatított Fradi is tovább növelte az előnyét, az ötvenedik percben rászámolt a közönség. Támadásban csak a beállós megjátszásával tudtunk helyzetet kialakítani, a büntetőket Wolf lőtte sikerrel. Az utolsó tíz perc így már tét nélkül, gyakorlással telhetett mindkét fél számára.
Csapatunk ma megmutatta szebbik (igazi) arcát, az első félidőben jól játszottunk, bizonyítottuk mire lehetünk képesek. Aztán kijöttek a hibák is, amin dolgozni kell. Jobb csapat a fővárosi, akivel ma harminc (húsz) percig sikerült felvenni a harcot. Az bizonyos, hogy az első félidőben látottakkal elérhetőek céljaink, ehhez azonban ismét a tavalyihoz hasonló, kiváló tavaszi teljesítményre lesz szükség. Ha pedig minden a szánk íze szerint alakul, akkor az elődöntőben újra meg kell próbálni idegenben legyőzni a Ferencvárost.
