Egy félidő alatt döntöttük el a továbbjutás sorsát
Egy kicsit mindenki feszültebb volt a megszokottnál. Hiszen az elmúlt idényekben már megszoktuk, hogy a Batthyány Tornacsarnokban Európa, sőt a világ legjobb kézilabdázói és csapatai teszik tiszteletüket. De ez most valami teljesen más volt, egy új fejezet első lapja 35 éves klubunk történetében. Egy olyan fejezeté, melyhez az elmúlt 5 évben sok mindennek kellett változnia a klub életében. A csarnokban, a szervezéssel, a játékvezetőkkel, az EHF-delegálttal - hiába vagyunk első bálozók - minden rendben volt.
Aztán az első perc végén Bognár hatalmas átlövése átszakította a gátat, megindultunk. Olyannyira, hogy hat perc alatt hat nullára vezettünk. A belarusz ellenfél erőtlenül próbálkozott, támadásaik alig hordoztak veszélyt magukban. Rendre a beállóst keresték, akit kitünően semlegesítettünk. Közben támadásban sokszínűen játszottunk, lőttünk gólt közvetlen és több passzos indulásból, átlövésekből, közbelövésekből, szélről - mindenhogy. Az első hazai gól után sem vettünk vissza a tempóból, Balog Beáta beállása után, egy perc alatt intézte el három villámgyors góljával, hogy tíz legyen közte (6-16). Számolta is a különbséget lelkesen a közönség, amely húsz perc alatt nőtt tíz fölé. Nem csak emiatt, de a 25. percben már másodszor kért időt a belarusz edző, azonban ez nem sült el túl jól. Az ekkor épp csak kilenc gólos érdi előny, a szünetig 14-re duzzadt.
Így az EHF-Kupa 2. fordulójának ezen párharcának négy félidejéből, a maradék hármat tulajdonképpen már csak le kell(ett) játszani. Ez rá is nyomta a bélyegét a második játékrész első perceire, edzőmeccsé szelídült a találkozó - könnyebb volt gólt szerezni, mint egy-egy komolyabb edzésen. Nem is tetszett Szabó Edinának a mieink időszakos felpuhulása - hét perc alatt hat gólt kaptunk - időt kértünk, rendeztük a sorokat és koncetráltan játszottunk tovább. A közönség maximális kiszolgálása mellett nőtt tovább folyamatosan a különbség, egyedül Vasileuskaya-val nem bírtunk, aki 10 gólig jutott. Többen nagyszerű teljesítményt nyújtottak a csapatból, balszélsőink lőttek 17 gólt. Vezetőedzőnk midnenkinek játéklehetőséget adhatott, így meglőtte élete első EHF-Kupa gólját Kovács Gréta, bemutatkozott a felnőttben Takács Kitti, de vélhetően Buzsáki Nikolett antréjára sem kell sokat várni. A hab a tortán nem csak az volt az érdi közönség számára, hogy a tíz után a húszat is rászámolhatta a Gorodnichanka-ra, hanem hogy visszatért, az idei szezonban először lépett pályára térdműtéte után Tóth Tímea, aki az utolsó percben gólt is szerzett.
Látva az ellenfél játékerejét, talán mi is sajnáljuk, hogy a találkozó előtti délelőtt érkeztek meg a helyszínre, 24 órás buszút után. Reméljük a vasárnapi mérkőzésre a szállodai szoba kényelméből érkezve, jobb teljesítményt látunk majd a fiatal belarusz csapattól és egy jobb csapatot búcsúztathatunk kettős győzelemmel a kupából. Kiléptünk az európai kupaszíntérre. Könnyű azt érezni, mintha mindig is ide tartoztunk volna.
