Ahogy beszámoltunk róla Simics Judit lett az Érd felnőtt kézilabdacsapatának vezetőedzője. A korábbi kiváló játékos a múlt héten még a férfi kézilabda-világbajnokságon figyelte a mérkőzéseket, de kedd óta már az Érd Arénában tart edzést. Vele beszélgettünk első benyomásairól és az előtte álló kihívásokról.
Gratulálunk a kinevezéshez. Hogy fogadtad elsőre a felkérést?
Meglepődtem, nem számítottam rá, de a kialakult helyzet szerintem mindenkit váratlanul ért.
Az első meglepettség után azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen lehetőséget ”dobott” elém az élet. Ilyenkor az ember persze megfontolja és én arra jutottam, hogy nem szabad elszalasztani. Nem könnyű a feladat, de úgy gondolom, hogy még bármi lehet a végkifejlet. Ezen felül én is szeretném megmutatni, hogy az utánpótlás edzői pálya után ezen a szinten is képes vagyok értéket hozzátenni.
A múlt hét óta kint voltam a férfi kézilabda-világbajnokságon és a reptérről egyből Érdre mentem. Felfokozott hangulatba kerültem a napokban.
Felnőtt NB I-es csapatnál ez az első megbízatásod. Mennyivel kell majd máshogy nekiállni a munkának, mint az utánpótlás korosztálynál?
A kézilabda az mindenhol kézilabda, de természetesen azért nem egyforma. Az utánpótlás sem ugyanaz, mint a felnőtt, mint ahogy a férfi sem ugyanolyan, mint a női. A szabályok ugyanazok, de a sebesség, erő és még a taktikai dolgok is különbözőek. Nekem is nehezebb lesz és az ellenfelek is komolyabbak, úgyhogy minden szempontból kihívás lesz A legjobb tudásom szerint igyekszem majd csinálni. Nem voltam még ilyen helyzetben, hogy bajnokság közben kell egy csapatot átvenni. Ez így teljesen más, mint szezon elején. Ilyen rövid idő alatt nem lehet mindennel foglalkozni.
Milyenek az első benyomások?
Az egész társaságon azt éreztem, hogy szeretné előrelendíteni ezt a helyzetet. Fontos, hogy azt látom a csapat motivált, menni akar előre. Három edzés volt eddig és a lányok próbálják teljesíteni az általam kért utasításokat. Persze nem szeretnék egyszerre sokat sem rájuk zúdítani rögtön az elején. Természetesen vannak dolgok, amiken szeretnék változtatni, de fokozatosan haladunk majd.
Pénteken máris egy nagyon fontos mérkőzés áll az Érd előtt. Nem sok idő maradt felkészülni a Békéscsaba ellen.
A legfontosabb, hogy úgy menjünk oda, hogy szeretnénk nyerni. Nem lehet más gondolatunk, csak a győzelem. Ha ez mégsem sikerül, akkor is adjunk bele mindent, ami a csövön kifér és hozzuk ki a legjobbat a lehetőségeinkből.
A csapat mindig az edző lenyomata. Hosszú távon ők fognak engem minősíteni, a játékos pedig saját magát a pályára tett produktummal. Én ebben tudok nekik segíteni és ők pedig nekem. Ennek mindenki maximális akarattal indult neki. Szeretném, hogy a legtöbbet hozzuk ki az első meccsből.
Mi lehet erre az évre a reális célkitűzés?
Figyeltem a bajnokságot. Láttam több meccsét is az Érdnek. Arra most nem volt idő, hogy elkezdjek számolgatni. A pénteki meccs van egyelőre fókuszban. Nem szeretnék olyat kérni a csapatomtól, amit nem tanítottam meg. Erre kell még idő. Türelmesnek kell lennem a játékosokkal és megtalálni azt, hogy rövid távon mivel tudok lendíteni rajtuk.
Úgy kell nekiállnunk, hogy a bennmaradást tűzzük ki célul és ehhez csináljunk meg taktikában, edzésmunkában és hozzáállásban is mindent az elkövetkezendő időben. A mostani helyezésnél csak jobb lehet, rosszabb már nem. Meccsről meccsre haladjunk és hozzuk ki magunkból a legjobbat. Ha ez elég lesz a bennmaradáshoz, akkor mindenki örülni fog. Sok meccs van még, így esélylatolgatásba nem mennék bele.
Köszönöm mindenkinek, aki szurkol nekem és a csapatnak. Rengeteg támogató üzenetet kaptam az elmúlt napokban. Nagyon jól esik, hogy a kézilabdás kollégák is biztató szavakkal indítanak utamra itt az NB I-es mezőnyben.
Sok sikert kívánunk!
Hajrá Érd!
