Teljes kerettel készül csapatunk a következő idényre, hiszen a két friss junior Eb-győztes játékosunk is csatlakozott a többiekhez. Imre Szofi és Panyi Anna egy rövid pihenő után megkezdte a közös munkát. Velük beszélgettünk.
Hétből hét mérkőzést megnyerve, százszázalékos teljesítménnyel nyerte az Európa-bajnokságot a junior női kézilabda-válogatott. Most, hogy tudtatok rá aludni egy kicsit, hogyan látjátok ezt az Európa-bajnokságot?
Imre Szofi: Két éve a csapat magjával ifjúsági Eb-t tudtunk nyerni. Meglett az, amiért most mentünk, úgyhogy nagy volt az öröm. Az elmúlt évekhez képest most tudtam a legtöbb játékpercet a pályán tölteni. Úgy érzem tudtam is ezzel élni. Az elődöntő és a döntő személy szerint nekem nem úgy sikerült, de előtte szerintem jól védtem.
Panyi Anna: Nagyon jó érzés Európa-bajnoknak lenni, úgy hogy nincs semmi nyarad. Keményen dolgoztunk egész évben és most nyáron is, hogy el tudjuk hozni esetleg az aranyérmet. Sokat tanultam, hogy miben kell fejlődni. Szeretem az ilyen világversenyeket, hiszen ezért kézilabdázom. Ilyen pillanatokat és érzelmeket átélni az nem mindennapi.
Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat?
I. Sz.: Számomra a Montenegró elleni meccs volt az egyik legemlékezetesebb, a meccs legjobb játékosának is megválasztottak. (8 védéssel, 53 %-os hatékonyság mellett – szerk.) Más szempontból pedig nagyon jó volt a románok elleni találkozó hangulata, légköre. Az elején kicsit meg voltunk illetődve, de gyorsan alkalmazkodtunk. Számítottunk rá, hogy sok hazai szurkoló lesz. Volt pár szülő, családtag kint velünk, akik nekünk szurkoltak. Mi inkább rájuk fókuszáltunk.
P.A.: A Montenegró elleni összecsapás nagyon szorosan alakult. Mikor felmentem úgy éreztem, hogy stabil védekezéssel tudtok segíteni a lányoknak. Az ellenfelünk hét a hatozott. Ekkor döntetlen volt az állás és egy üres kapus góllal át tudtam lendíteni a csapatot, amivel megindultunk felfelé és onnantól kezdve meg se álltunk a győzelemig. De minden mérkőzést nagyon élveztem, ahol lehetőséget kaptam, még a középdöntőben a dánoknak lőtt négy gólomat tudnám kiemelni.
Mi volt a csapat sikerének titka?
I.Sz.: Fejben nagyon erősek voltunk. Többször alakult úgy, hogy a félidőre hátránnyal mentünk, de meg tudtuk fordítani a meccset. Csapatként együtt tudtunk működni.
P.A.: Szerintem a küzdeni tudás és, hogy mentálisan fel tudtunk nőni a feladathoz. Egy percig sem adtuk fel. Megmutattuk ezt a nyitómérkőzésen a franciák ellen és a döntőben a dánok ellen is.
Egy hét pihenő után a héten csatlakoztatok a többiekhez. Milyen volt az első nap, hogy alakul a további programotok?
P. A.: Pár napot tudtam csak pihenni, aztán költözködtem Érdre. Jókedvűen, pozitívan mentem az első edzésekre. Nagyon lendületes, fiatal csapat vagyunk. Vannak akik picivel idősebbek, de kellenek a ”tyúkanyók”. Jól éreztem magam már az első nap.
I. Sz.: Labdás futás és konditermi edzés is lesz még a héten. Pénteken pedig már edzőmeccset is játszunk. Most elsősorban próbálunk minél jobban összehangolódni.
Gratulálunk és további jó felkészülést!
Hajrá Érd!
